| 1 | Oh that thou wouldst rend the heavens, that thou wouldst come down, that the mountains might flow down at thy presence, | Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, elõtted a hegyek elolvadnának; mint a tûz meggyújtja a rõzsét, a vizet a tûz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy elõtted reszkessenek a népek; |
| 2 | As when the melting fire burneth, the fire causeth the waters to boil, to make thy name known to thy adversaries, that the nations may tremble at thy presence! | Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és elõtted a hegyek elolvadnának. |
| 3 | When thou didst terrible things which we looked not for, thou camest down, the mountains flowed down at thy presence. | Hiszen öröktõl fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Õt várja. |
| 4 | For since the beginning of the world men have not heard, nor perceived by the ear, neither hath the eye seen, O God, besides thee, what he hath prepared for him that waiteth for him. | Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é? |
| 5 | Thou meetest him that rejoiceth, and worketh righteousness, those that remember thee in thy ways: behold, thou art wroth; for we have sinned: in those is continuance, and we shall be saved. | És mi mindnyájan [olyanok] voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket! |
| 6 | But we are all as an unclean thing, and all our righteousnesses are as filthy rags; and we all do fade as a leaf; and our iniquities, like the wind, have taken us away. | S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tõlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál. |
| 7 | And there is none that calleth upon thy name, that stirreth up himself to take hold of thee: for thou hast hid thy face from us, and hast consumed us, because of our iniquities. | Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan. |
| 8 | But now, O LORD, thou art our father; we are the clay, and thou our potter; and we all are the work of thy hand. | Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk. |
| 9 | Be not very wroth, O LORD, neither remember iniquity for ever: behold, see, we beseech thee, we are all thy people. | Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lõn, Jeruzsálem kietlenné. |
| 10 mapa | Thy holy cities are a wilderness, Zion is a wilderness, Jerusalem a desolation. | Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tûz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult. |
| 11 | Our holy and our beautiful house, where our fathers praised thee, is burned with fire: and all our pleasant things are laid waste. | Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb? |
| 12 | Wilt thou refrain thyself for these things, O LORD? wilt thou hold thy peace, and grievously afflict us? |