João 10
Verily, verily, I say to you, He that entereth not by the door into the sheep-fold, but climbeth up some other way, the same is a thief and a robber.
But he that entereth by the door, is the shepherd of the sheep.
To him the porter openeth; and the sheep hear his voice: and he calleth his own sheep by name, and leadeth them out.
And when he putteth forth his own sheep, he goeth before them, and the sheep follow him: for they know his voice.
And a stranger will they not follow, but will flee from him: for they know not the voice of strangers.
This parable spoke Jesus to them: but they understood not what things they were which he spoke to them.
Then said Jesus to them again, Verily, verily, I say to you, I am the door of the sheep.
All that ever came before me are thieves and robbers: but the sheep did not hear them.
I am the door: by me if any man shall enter he shall be saved, and shall go in and out, and find pasture.
The thief cometh not, but to steal, and to kill, and to destroy: I am come that they may have life, and that they may have it more abundantly.
I am the good shepherd: the good shepherd giveth his life for the sheep.
But he that is a hireling, and not the shepherd, whose own the sheep are not, seeth the wolf coming, and leaveth the sheep, and fleeth, and the wolf catcheth them, and scattereth the sheep.
The hireling fleeth, because he is a hireling, and careth not for the sheep.
I am the good shepherd, and know my sheep, and am known by mine.
As the Father knoweth me, even so I know the Father: and I lay down my life for the sheep.
And other sheep I have which are not of this fold: them also I must bring, and they shall hear my voice; and there shall be one fold, and one shepherd.
Therefore doth my Father love me, because I lay down my life, that I may take it again.
No man taketh it from me, but I lay it down of myself. I have power to lay it down, and I have power to take it again. This commandment have I received from my Father.
There was a division therefore again among the Jews for these sayings.
And many of them said, He hath a demon, and is insane; why hear ye him?
Others said, These are not the words of him that hath a demon. Can a demon open the eyes of the blind?
And it was at Jerusalem the feast of the dedication, and it was winter.
And Jesus walked in the temple in Solomon's porch.
Then came the Jews around him, and said to him, How long dost thou make us to doubt? If thou art the Christ, tell us plainly.
Jesus answered them, I told you, and ye believed not: the works that I did in my Father's name, they testify concerning me.
But ye believe not, because ye are not of my sheep, as I said to you.
My sheep hear my voice, and I know them, and they follow me:
And I give to them eternal life; and they shall never perish, neither shall any pluck them out of my hand.
My Father, who gave them to me, is greater than all; and none is able to pluck them out of my Father's hand.
I and my Father are one.
Then the Jews took up stones again to stone him.
Jesus answered them, Many good works have I shown you from my Father; for which of those works do ye stone me?
The Jews answered him, saying, For a good work we stone thee not; but for blasphemy, and because that thou, being a man, makest thyself God.
Jesus answered them, Is it not written in your law, I said, Ye are gods?
If he called them gods, to whom the word of God came, and the scripture cannot be broken;
Say ye of him, whom the Father hath sanctified, and sent into the world, Thou blasphemest; because I said, I am the Son of God?
If I do not the works of my Father, believe me not.
But if I do, though ye believe not me, believe the works: that ye may know and believe that the Father is in me, and I in him.
Therefore they sought again to take him; but he escaped from their hand,
And went again beyond Jordan, into the place where John at first baptized; and there he abode.
And many resorted to him, and said, John performed no miracle; but all things that John spoke of this man were true.
And many believed on him there.
Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
Ennek az ajtónálló [ajtót] nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti õket.
És mikor kiereszti az õ juhait, elõttök megy; és a juhok követik õt, mert ismerik az õ hangját.
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de õk nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
Mindazok, a kik elõttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelõt talál.
A tolvaj nem egyébért jõ, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bõvölködjenek.
Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jõni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
A béres pedig [azért] fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem [is] ismernek az enyéim,
A miként ismer engem az Atya, és én [is] ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebbõl az akolból valók: azokat is elõ kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol [és] egy pásztor.
Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
Senki sem veszi azt el én tõlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
Újra hasonlás lõn a zsidók között e beszédek miatt.
És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
Mások mondának: Ezek nem ördöngõsnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
Lõn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
Körülvevék azért õt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem õket, és követnek engem:
És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja õket az én kezembõl.
Az én Atyám, a ki [azokat] adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [azokat] az én Atyámnak kezébõl.
Én és az Atya egy vagyunk.
Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék õt.
Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lõn (és az írás fel nem bontható),
Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én õ benne vagyok.
Ismét meg akarák azért õt fogni; de kiméne az õ kezökbõl.
És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János elõször keresztelt vala; és ott marada.
És sokan menének õ hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felõl mondott, igaz vala.
És sokan hivének ott õ benne.