Mateus 13
The same day Jesus went out of the house, and sat by the sea side.
And great multitudes were gathered to him, so that he went into a boat, and sat down; and the whole multitude stood on the shore.
And he spoke many things to them in parables, saying, Behold, a sower went forth to sow;
And when he sowed, some seeds fell by the way side, and the fowls came and devoured them:
Some fell upon stony places, where they had not much earth: and forthwith they sprung up, because they had no deepness of earth:
And when the sun had risen, they were scorched; and because they had not root, they withered.
And some fell among thorns; and the thorns sprung up, and choked them:
But others fell into good ground, and brought forth fruit, some a hundred-fold, some sixty-fold, some thirty-fold.
Who hath ears to hear, let him hear.
And the disciples came, and said to him, Why speakest thou to them in parables?
He answered and said to them, Because it is given to you to know the mysteries of the kingdom of heaven, but to them it is not given.
For whoever hath, to him shall be given, and he shall have more abundance: but whoever hath not, from him shall be taken away even that which he hath.
Therefore I speak to them in parables: because they seeing see not; and hearing they hear not, neither do they understand.
And in them is fulfilled the prophecy of Isaiah, which saith, By hearing ye shall hear, and shall not understand; and seeing ye shall see, and shall not perceive:
For this people's heart is become gross, and their ears are dull of hearing, and their eyes they have closed; lest at any time they should see with their eyes, and hear with their ears, and should understand with their heart, and should be converted, and I should heal them.
But blessed are your eyes, for they see: and your ears, for they hear.
For verily I say to you, That many prophets and righteous men have desired to see the things which ye see, and have not seen them; and to hear the things which ye hear, and have not heard them.
Hear ye therefore the parable of the sower.
When any one heareth the word of the kingdom, and understandeth it not, then cometh the wicked one, and catcheth away that which was sown in his heart. This is he who received seed by the way side.
But he that received the seed into stony places, the same is he that heareth the word, and immediately with joy receiveth it;
Yet he hath not root in himself, but endureth for a while: for when tribulation or persecution ariseth because of the word, forthwith he is offended.
He also that received seed among the thorns is he that heareth the word; and the care of this world, and the deceitfulness of riches choke the word, and he becometh unfruitful.
But he that receiveth seed into the good ground is he that heareth the word, and understandeth it; who also beareth fruit, and bringeth forth, some a hundred fold, some sixty, some thirty.
Another parable he proposed to them, saying, The kingdom of heaven is likened to a man who sowed good seed in his field:
But while men slept, his enemy came and sowed tares among the wheat, and departed.
But when the blade had sprung up, and brought forth fruit, then appeared the tares also.
So the servants of the householder came and said to him, Sir, didst thou not sow good seed in thy field? from whence then hath it tares?
He said to them, An enemy hath done this. The servants said to him, Wilt thou then that we go and gather them?
But he said, No; lest while ye gather the tares, ye root up also the wheat with them.
Let both grow together until the harvest: and in the time of harvest I will say to the reapers, Gather ye first the tares, and bind them in bundles to burn them: but gather the wheat into my barn.
Another parable he proposed to them, saying, The kingdom of heaven is like a grain of mustard-seed, which a man took, and sowed in his field:
Which indeed is the least of all seeds: but when it is grown, it is the greatest among herbs, and becometh a tree, so that the birds of the air come and lodge on its branches.
Another parable he spoke to them; The kingdom of heaven is like leaven, which a woman took, and hid in three measures of meal, till the whole was leavened.
All these things Jesus spoke to the multitude in parables; and without a parable he spoke not to them:
That it might be fulfilled which was spoken by the prophet, saying, I will open my mouth in parables; I will utter things which have been kept secret from the foundation of the world.
Then Jesus sent the multitude away, and went into the house: and his disciples came to him, saying, Declare to us the parable of the tares of the field.
He answered and said to them, He that soweth the good seed is the Son of man;
The field is the world; the good seed are the children of the kingdom; but the tares are the children of the wicked one;
The enemy that sowed them is the devil; the harvest is the end of the world; and the reapers are the angels.
As therefore the tares are gathered and burned in the fire; so shall it be in the end of this world.
The Son of man shall send forth his angels, and they shall gather out of his kingdom all things that offend, and them who do iniquity;
And shall cast them into a furnace of fire: there shall be wailing and gnashing of teeth.
Then shall the righteous shine as the sun in the kingdom of their Father. Who hath ears to hear, let him hear.
Again, the kingdom of heaven is like treasure hid in a field; which, when a man hath found, he hideth, and for joy thereof goeth and selleth all that he hath, and buyeth that field.
Again, the kingdom of heaven is like a merchant seeking goodly pearls:
Who, when he had found one pearl of great price, went and sold all that he had, and bought it.
Again, the kingdom of heaven is like a net, that was cast into the sea, and gathered of every kind:
Which, when it was full, they drew to the shore, and sat down, and gathered the good into vessels, but cast away the bad.
So shall it be at the end of the world: the angels shall come forth, and sever the wicked from among the just,
And shall cast them into the furnace of fire: there shall be wailing and gnashing of teeth.
Jesus saith to them, Have ye understood all these things? They say to him, Yes, Lord.
Then said he to them, Therefore every scribe who is instructed to the kingdom of heaven, is like a man that is a householder, who bringeth forth out of his treasure things new and old.
And it came to pass, that when Jesus had finished these parables, he departed thence.
And when he had come into his own country, he taught them in their synagogue, so that they were astonished, and said, Whence hath this man this wisdom, and these mighty works?
Is not this the carpenter's son? is not his mother called Mary? and his brethren, James, and Joses, and Simon, and Judas?
And his sisters, are they not all with us? Whence then hath this man all these things?
And they were offended in him. But Jesus said to them, A prophet is not without honor, save in his own country, and in his own house.
And he did not many mighty works there, because of their unbelief.
Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
És nagy sokaság gyülekezék õ hozzá, annyira, hogy õ a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvetõ vetni,
És a mikor õ vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
A kinek van füle a hallásra, hallja.
A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
Õ pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
Mert a kinek van, annak adatik, és bõvölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tõle, a mije van.
Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam õket.
A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
Ti halljátok meg azért a magvetõ példázatát.
Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljõ a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az õ földébe jó magot vetett;
De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az õ ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
A gazda szolgái pedig elõállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
Õ pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
Õ pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
Hagyjátok, hogy együtt nõjjön mind a kettõ az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze elõször a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csûrömbe.
Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az õ mezejében;
A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnõ, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.
Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik,
Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának.
Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az õ tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.
Õ pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.
A miképen azért összegyûjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.
Az embernek Fia elküldi az õ angyalait, és az õ országából összegyûjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
És bevetik õket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az õ Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedõhöz, a ki igazgyöngyöket keres;
A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.
Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott;
Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyûjtötték, a hitványakat pedig kihányták.
Így lesz a világ végén is: Eljõnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.
És a tüzes kemenczébe vetik õket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.
Õ pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felõl megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elõ az õ éléstárából.
És lõn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan.
És hazájába érve, tanítja vala õket az õ zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erõk?
Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az õ anyját hívják-é Máriának, és az õ testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?
És az õ nõtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek?
És megbotránkoznak vala õ benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az õ hazájában és házában.
Nem is tõn ott sok csodát, az õ hitetlenségök miatt.