Mateus 17

And after six days, Jesus taketh Peter, James, and John his brother, and bringeth them upon a high mountain apart.

And he was transfigured before them: and his face shone as the sun, and his raiment was white as the light.

And behold, there appeared to them Moses and Elijah talking with him.

Then answered Peter, and said to Jesus, Lord, it is good for us to be here: if thou wilt, let us make here three tabernacles; one for thee, and one for Moses, and one for Elijah.

While he was yet speaking, behold, a bright cloud overshadowed them: and behold, a voice out of the cloud, which said, This is my beloved Son, in whom I am well pleased: hear ye him.

And when the disciples heard it, they fell on their face, and were in great fear.

And Jesus came and touched them, and said, Arise, and be not afraid.

And when they had lifted up their eyes, they saw no man, save Jesus only.

And as they were descending the mountain, Jesus charged them, saying, Tell the vision to no man, until the Son of man be raised again from the dead.

And his disciples asked him, saying, Why then say the scribes, that Elijah must first come?

And Jesus answered and said to them, Elijah truly will first come, and restore all things:

But I say to you, that Elijah is come already, and they knew him not, but have done to him whatever they pleased: likewise will also the Son of man suffer by them.

Then the disciples understood that he spoke to them concerning John the Baptist.

And when they had come to the multitude, there came to him a certain man kneeling down to him, and saying,

Lord, have mercy on my son; for he is lunatic, and grievously distressed; for often he falleth into the fire, and often into the water.

And I brought him to thy disciples, and they could not cure him.

Then Jesus answered and said, O faithless and perverse generation, how long shall I be with you? how long shall I suffer you? bring him hither to me.

And Jesus rebuked the demon, and he departed out of him: and the child was cured from that very hour.

Then came the disciples to Jesus apart, and said, Why could not we cast him out?

And Jesus said to them, Because of your unbelief: for verily I say to you, If ye have faith as a grain of mustard-seed, ye shall say to this mountain, Remove hence to yonder place, and it shall remove; and nothing shall be impossible to you.

However, this kind goeth not out, but by prayer and fasting.

And while they abode in Galilee, Jesus said to them, The Son of man will be betrayed into the hands of men:

And they will kill him, and the third day he will be raised again: And they were exceedingly grieved.

And when they had come to Capernaum, they that received tribute-money, came to Peter, and said, Doth not your Master pay tribute?

He saith, Yes. And when he had come into the house, Jesus anticipated him, saying, What thinkest thou, Simon? from whom do the kings of the earth take custom or tribute? from their own children, or from strangers?

Peter saith to him, From strangers. Jesus saith to him, Then are the children free.

Notwithstanding, lest we should offend them, go thou to the sea, and cast a hook, and take the fish that first cometh up: and when thou hast opened his mouth, thou shalt find a piece of money: take that, and give to them for me and thee.

És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé õket magokban egy magas hegyre.

És elváltozék elõttök, és az õ orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lõn, mint a fényesség.

És ímé megjelenék õ nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala õ vele.

Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

Mikor õ még beszél vala, ímé, fényes felhõ borítá be õket; és ímé szózat lõn a felhõbõl, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: õt hallgassátok.

És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.

Jézus pedig hozzájok menvén, illeté õket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!

Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.

És mikor a hegyrõl alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.

És megkérdezék õt az õ tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy elõbb Illésnek kell eljõnie?

Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljõ elõbb, és mindent helyreállít;

De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg õt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd õ tõlük.

Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelõ Jánosról szóla nékik.

És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén õ elõtte,

És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tûzbe, és gyakorta a vízbe.

És elvittem õt a te tanítványaidhoz, és nem tudták õt meggyógyítani.

Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok õt ide nékem.

És megdorgálá õt Jézus, és kiméne belõle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.

Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiûzni?

Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.

Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bõjtölés által.

Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik;

És megölik õt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.

Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedõk Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?

Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelõzé õt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktõl szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektõl?

Monda néki Péter: Az idegenektõl. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.

De hogy õket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az elsõ halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.