Neemias 1
The words of Nehemiah the son of Hachaliah. And it came to pass in the month Chisleu, in the twentieth year, as I was in Shushan the palace,
That Hanani, one of my brethren, came, he and certain men of Judah; and I asked them concerning the Jews that had escaped, who were left of the captivity, and concerning Jerusalem.
And they said to me, The remnant that are left of the captivity there in the province are in great affliction and reproach: the wall of Jerusalem also is broken down, and its gates are burned with fire.
And it came to pass, when I heard these words, that I sat down and wept, and mourned certain days, and fasted, and prayed before the God of heaven,
And said, I beseech thee, O LORD God of heaven, the great and terrible God, that keepeth covenant and mercy for them that love him and observe his commandments:
Let thy ear now be attentive, and thy eyes open, that thou mayest hear the prayer of thy servant, which I pray before thee now, day and night, for the children of Israel thy servants, and confess the sins of the children of Israel, which we have sinned against thee: both I and my father's house have sinned.
We have dealt very corruptly against thee, and have not kept the commandments, nor the statutes, nor the judgments, which thou commandedst thy servant Moses.
Remember, I beseech thee, the word that thou commandedst thy servant Moses, saying, If ye transgress, I will scatter you abroad among the nations:
But if ye turn to me, and keep my commandments, and do them; though there were of you driven to the uttermost part of the heaven, yet will I gather them from thence, and will bring them to the place that I have chosen to set my name there.
Now these are thy servants and thy people, whom thou hast redeemed by thy great power, and by thy strong hand.
O Lord, I beseech thee, let now thy ear be attentive to the prayer of thy servant, and to the prayer of thy servants, who desire to fear thy name: and prosper, I pray thee, thy servant this day, and grant him mercy in the sight of this man. For I was the king's cup-bearer.
Nehémiásnak, a Hakália fiának beszédei.
És jöve hozzám Hanáni, egy az én atyámfiai közül, és vele együtt férfiak Júdából, és tudakozódtam tõlök a fogságból megszabadult maradék zsidók felõl és Jeruzsálem felõl.
És mondának nékem: A fogságból megszabadult maradék zsidók ott abban a tartományban nagy nyomorúságban és gyalázatban vannak; és azonfelül Jeruzsálem kõfala lerontatott, s kapui tûzben égtek meg!
Hogy pedig meghallám e beszédeket, leültem és sírtam és keseregtem napokon át, s bõjtölék és imádkozám a mennynek Istene elõtt;
És mondék: Kérlek Uram, mennynek Istene, nagy és rettenetes Isten! Ki megtartja a szövetséget és irgalmasságot az õt szeretõknek és az õ parancsolatait megtartóknak;
Oh, legyen figyelmetes a te füled, és szemeid legyenek nyitva, hogy meghallgassad a te szolgádnak könyörgését, melylyel én könyörgök most elõtted nappal és éjjel Izráel fiaiért, szolgáidért, és vallást tészek az Izráel fiainak bûneirõl, melyekkel vétkeztünk te ellened, én is s az én atyámnak háza vétkeztünk!
Felette igen vétkeztünk ellened, és nem tartottuk meg a parancsolatokat, és a rendeléseket és a törvényeket, melyeket parancsoltál volt Mózesnek a te szolgádnak.
Oh, emlékezzél meg arról a beszédrõl, melyet parancsoltál Mózesnek, a te szolgádnak, mondván: [Ha] ti vétkeztek, én [meg] elszélesztelek titeket a népek között;
Ha pedig megtérendetek hozzám és megtartjátok parancsolataimat és cselekeszitek azokat: még ha az égnek utolsó szélén volnának is szétszórt [gyermekeitek,] onnan is összegyûjtöm õket és beviszem arra a helyre, melyet választottam, hogy lakozzék ott az én nevem!
És õk a te szolgáid és a te néped, a kiket megszabadítottál a te nagy erõd által és a te erõs kezed által!
Kérlek oh Uram, legyen figyelmetes a te füled a te szolgádnak könyörgésére és szolgáidnak könyörgésökre, a kik kívánják félni a te nevedet, és adj, kérlek, jó szerencsét most a te szolgádnak, és engedd, hogy kegyelmet találjon ama férfiú elõtt. Én ugyanis a királynak pohárnoka voltam.