| 1 | To the chief Musician, even to Jeduthun, A Psalm of David. I said, I will take heed to my ways, that I sin not with my tongue: I will keep my mouth with a bridle, while the wicked is before me. | Az éneklõmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. |
| 2 | I was dumb with silence, I held my peace, even from good; and my sorrow was stirred. | Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg elõttem van a hitetlen. |
| 3 | My heart was hot within me, while I was musing the fire burned: then I spoke with my tongue. | Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott. |
| 4 | LORD, make me to know my end, and the measure of my days, what it is; that I may know how frail I am. | Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tûz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel: |
| 5 | Behold, thou hast made my days as a hand-breadth; and my age is as nothing before thee: verily every man at his best state is altogether vanity. Selah. | Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok. |
| 6 | Surely every man walketh in a vain show: surely they are disquieted in vain: he heapeth up riches, and knoweth not who shall gather them. | Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te elõtted, mint a semmi. Bizony merõ hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela. |
| 7 | And now, Lord, what wait I for? my hope is in thee. | Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyûjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat! |
| 8 | Deliver me from all my transgressions: make me not the reproach of the foolish. | Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam. |
| 9 | I was dumb, I opened not my mouth; because thou didst it. | Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává! |
| 10 | Remove thy stroke away from me; I am consumed by the blow of thy hand. | Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted. |
| 11 | When thou with rebukes dost correct man for iniquity, thou makest his beauty to consume away like a moth: surely every man is vanity. Selah. | Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én. |
| 12 | Hear my prayer, O LORD, and give ear to my cry; hold not thy peace at my tears: for I am a stranger with thee, and a sojourner, as all my fathers were. | Mikor a bûn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az õ szépségét. Bizony merõ hiábavalóság minden ember. Szela. |
| 13 | O spare me, that I may recover strength, before I go hence, and be no more. | Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én õsöm. [ (Psalms 39:14) Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielõtt elmegyek és nem leszek többé! ] |