10 Milagres de Jesus na Bíblia: Lista com versículos e explicação

A kánai menyegző

1 A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja. 2 Jézust is meghívták az ő tanítványaival együtt a menyegzőre. 3 Mikor elfogyott a bor, Jézus anyja ezt mondta neki: „Nincs boruk."

4 Jézus ezt mondta neki: „Mi közöm nekem hozzád, ó, asszony? Nem jött még el az én órám."

5 Az anyja a szolgáknak ezt mondta: „Bármit mond néktek, tegyétek meg."

6 Volt pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egyenként két-három métréta fért.

7 Jézus ezt mondta nekik: „Töltsétek meg a vedreket vízzel." És megtöltötték azokat színültig.

8 Azután mondta nekik: „Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak."

És vittek. 9 Amint pedig megízlelte a násznagy a borrá lett vizet, nem tudta, honnan van (de a szolgák tudták, akik a vizet merítették), szólította a násznagy a vőlegényt, 10 és mondta neki: „Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad."

11 Ezt az első jelt a galileai Kánában tette Jézus, megmutatta az ő dicsőségét, és hittek benne a tanítványai.

A vakon született ember meggyógyítása szombaton

1 És amint eltávozott, látott egy embert, aki születésétől fogva vak volt. 2 És kérdezték őt a tanítványai, ezt mondva: „Mester, ki vétkezett, ez vagy ennek szülei, hogy vakon született?"

3 Jézus így felelt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. 4 Nekem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. 5 Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok."

6 Ezeket mondva, a földre köpött, és a nyálából sarat csinált, és rákente a sarat a vak szemeire, 7 és mondta neki: „Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában" – ami azt jelenti: küldött. Elment tehát és megmosakodott, és mire megjött, látott.

8 A szomszédok, és akik korábban látták azt, hogy vak volt, ezt mondták: „Nem ő-e az, aki itt szokott ülni és koldulni?" 9 Némelyek azt mondák, hogy ez az, mások pedig azt, hogy hasonlít hozzá.

De ő kijelentette: „Én vagyok az."

10 Ekkor ezt mondták neki: „Hogyan nyíltak meg a te szemeid?"

11 Ő így felelt, és ezt mondta: „Egy ember, akit Jézusnak hívnak, sarat készített, és rákente a szemeimre, és ezt mondta nekem: Menj el a Siloám-tavára, és mosakodjál meg. Miután pedig elmentem és megmosakodtam, megjött a látásom."

12 Ekkor ezt mondták neki: „Hol van ő?"

Ő pedig mondta: „Nem tudom."

Az ötezer ember megvendégelése

13 Amikor ezt meghallotta Jézus, elment onnan hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság ezt meghallva gyalog követte őt a városokból. 14 Amikor kiszállt Jézus, látta a nagy sokaságot, megszánta őket, és betegeiket meggyógyította.

15 Mikor pedig esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták: „Puszta hely ez, és az idő már későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba, és vegyenek maguknak eleséget."

16 Jézus pedig ezt mondta nekik: „Nem szükséges elmenniük, adjatok nekik ti enni."

17 Azok pedig ezt mondták neki: „Nincsen itt csupán öt kenyerünk és két halunk."

18 Ő pedig ezt mondta: „Hozzátok ide hozzám." 19 Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vette az öt kenyeret és a két halat, szemeit az égre emelte, hálát adott, megszegte a kenyereket, a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. 20 Mindnyájan ettek és jóllaktak, felszedték a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral. 21 Akik pedig ettek, mintegy ötezren voltak férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.

Jézus lecsendesíti a tengert

35 Azután ezt mondta nékik ugyanazon a napon, amint este lett: „Menjünk át a túlsó partra." 36 Elbocsátották tehát a sokaságot, elvitték őt, úgy, amint éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak vele. 37 Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt. 38 Ő pedig a hajó hátulsó részében a vánkoson aludt. Ekkor fölkeltették őt, és ezt mondták néki: „Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?"

39 És felkelve megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: „Hallgass, némulj el!" És elállt a szél, és nagy csendesség lett.

40 Akkor ezt mondta nekik: „Miért vagytok ilyen félénkek? Miért nincsen hitetek?"

41 És nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: „Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engedelmeskedik néki?"

25 Egy asszony pedig, aki tizenkét év óta vérfolyásos volt, 26 és sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett; 27 amikor Jézus felől hallott, a sokaságban hátulról kerülve, megérintette annak ruháját 28 mert ezt mondta: „Ha csak ruháit érinthetem is meg, meggyógyulok." 29 És vérének forrása azonnal kiszáradt, és megérezte testében, hogy kigyógyult bajából.

30 Jézus pedig azonnal észrevette magán, hogy isteni erő áradott ki belőle, megfordult a sokaságban, és ezt mondta: „Kicsoda érintette meg az én ruháimat?"

31 És mondták neki az ő tanítványai: „Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda érintett meg engem?"

32 És körülnézett, hogy lássa azt, aki ezt cselekedte. 33 Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve ment oda, és elé borult, és elmondott neki mindent igazán. 34 Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból."

Jézus meggyógyítja a gadarai ördöngöst

1 És elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére. 2 És amint a hajóból kiszállt, azonnal elébe ment egy ember a sírboltokból, akiben tisztátalan lélek volt, 3 akinek lakása a sírboltokban volt, és már láncokkal sem bírta őt senki megkötözni. 4 Mert már sokszor megkötözték őt béklyókkal és láncokkal, de ő a láncokat szétszaggatta, és a béklyókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni. 5 Éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozott, és magát kövekkel vagdosta.

6 Mikor pedig Jézust távolról meglátta, odafutott, és elébe borult, 7 és fennhangon kiáltva mondta: „Mi közöm nekem hozzád, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem." 8 (Ugyanis Jézus ezt mondta neki: „Eredj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből.")

9 És ezt kérdezte tőle: „Mi a neved?"

Az így felelt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk." 10 És igen kérte őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.

11 Ott a hegynél pedig volt egy nagy disznónyáj, amely legelt. 12 És az ördögök kérték őt mindnyájan, ezt mondva: „Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be." 13 És Jézus azonnal megengedte nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijöttek, bementek a disznókba, és a nyáj a meredekről, mintegy kétezren, a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.

14 Akik pedig őrizték a disznókat, elfutottak, és hírt vittek a városba és a falvakba. Erre kimentek az emberek, hogy lássák, mi az, ami történt. 15 És odamentek Jézushoz, és látták, hogy az ördöngös, akiben a légió volt, ott ül, fel van öltözködve, és eszénél van, és félelem fogta el őket. 16 Akik pedig látták, elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. 17 És kezdték kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.

18 Mikor pedig a hajóba beszállott, a volt ördöngös kérte őt, hogy vele maradhasson. 19 De Jézus nem engedte meg neki, hanem ezt mondta: „Eredj haza a tieidhez, és vidd hírül nékik, mily nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad." 20 El is ment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan csodálkoztak.

Jairus leányának feltámasztása. A vérfolyásos asszony meggyógyítása

21 Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt hozzá; és ő a tenger mellett maradt. 22 Íme, eljött a zsinagógai elöljárók egyike, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lábai elé borult, 23 és esedezve kérte: „Az én leánykám halálán van, jöjj, tedd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen."

24 El is ment vele, és nagy sokaság követte őt, és ott tolongott körülötte. 25 Egy asszony pedig, aki tizenkét év óta vérfolyásos volt, 26 és sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett; 27 amikor Jézus felől hallott, a sokaságban hátulról kerülve, megérintette annak ruháját 28 mert ezt mondta: „Ha csak ruháit érinthetem is meg, meggyógyulok." 29 És vérének forrása azonnal kiszáradt, és megérezte testében, hogy kigyógyult bajából.

30 Jézus pedig azonnal észrevette magán, hogy isteni erő áradott ki belőle, megfordult a sokaságban, és ezt mondta: „Kicsoda érintette meg az én ruháimat?"

31 És mondták neki az ő tanítványai: „Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda érintett meg engem?"

32 És körülnézett, hogy lássa azt, aki ezt cselekedte. 33 Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve ment oda, és elé borult, és elmondott neki mindent igazán. 34 Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból."

35 Még beszélt Jézus, amikor odajöttek a zsinagóga elöljárójától, ezt mondván: „Leányod meghalt; miért fárasztod tovább a Mestert?"

36 Jézus pedig, amint hallotta, a beszédet, amit mondtak, azonnal mondta a zsinagógai elöljárónak: „Ne félj, csak higgy!"

37 És senkinek sem engedte, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. 38 És odament a zsinagógai elöljáró házához, és látta a zűrzavart, a sok siránkozót és jajgatót, 39 és bemenve, ezt mondta nekik: „Miért zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik." 40 Erre kinevették őt.

Ő pedig mindenkit kiküldve, maga mellé vette a gyermeknek atyját, anyját és a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. 41 Majd megfogva a gyermeknek kezét, ezt mondta neki: „Talitha, kúmi!" – ami megmagyarázva azt jelenti: „Leányka, néked mondom, kelj föl!" 42 És a leányka azonnal fölkelt és járt, mert tizenkét esztendős volt. Azok pedig nagy csodálkozással elámultak. 43 Ő pedig erősen megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondta, hogy adjanak enni neki.

Jézus a tengeren jár

22 Mindjárt ezután Jézus kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be a hajóba, és menjenek át a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. 23 És amint elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magányosan imádkozni. Mikor pedig beesteledett, egyedül volt ott.

24 A hajó pedig ekkor már a tenger közepén volt, a haboktól háborgattatva, mert a szél szembe fújt.

25 Az éjszaka negyedik részében hozzájuk ment Jézus a tengeren járva. 26 Amikor látták a tanítványok, hogy a tengeren jár, megrémültek, és azt mondták, hogy kísértet, és félelmükben kiáltoztak.

27 Jézus azonnal hozzájuk szólt, és ezt mondta: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!"

28 Péter ekkor így felelt neki: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád mehessek a vízen."

29 Ő pedig ezt mondta: „Jöjj!"

És Péter kiszállt a hajóból, hogy a vizeken járva Jézushoz menjen. 30 De amikor látta a nagy szelet, megrémült, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram, tarts meg engem!"

31 Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?"

32 Amikor beléptek a hajóba, elállt a szél. 33 A hajóban levők pedig odamentek hozzá, leborultak előtte és mondták: „Bizony, Isten Fia vagy."

Jézus meggyógyítja a gutaütöttet

1 Napok múlva pedig ismét bement Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. 2 Erre olyan sokan gyülekeztek össze, hogy még az ajtó előtt sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. 3 És odajöttek hozzá egy gutaütöttet hozva, akit négyen vittek. 4 Mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek hozzá, megbontották annak a háznak fedelét, ahol ő volt, és rést törve, leeresztették az ágyat, amelyben a gutaütött feküdt. 5 Jézus pedig azoknak hitét látva, ezt mondta a gutaütöttnek: „Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid."

6 Néhányan az írástudók közül ott ültek, és szívükben így okoskodtak: 7 „Hogyan lehet, hogy ez ilyen káromlásokat szól? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, ha nem egyedül az Isten?"

8 És Jézus azonnal észrevette lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és mondta nékik: „Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben? 9 Mi könnyebb, azt mondanom a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bűneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a nyoszolyádat, és járj? 10 Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani – ezt mondta a gutaütöttnek: 11 Mondom néked, kelj föl, vedd fel a nyoszolyádat, és eredj haza." 12 Az pedig azonnal fölkelt és felvéve nyoszolyáját, kiment mindenkinek szeme láttára; úgyhogy mindenki elálmélkodott, és dicsőítette az Istent, ezt mondván: „Soha sem láttunk ilyet!"

Lázár feltámasztása

1 Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Mártának falujából. 2 Az a Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és a hajával törölte meg annak lábait: az ő testvére, Lázár volt beteg. 3 Testvérei tehát hozzá küldtek, s ezt üzenték: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg."

4 Jézus pedig, amikor ezt meghallotta, ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia." 5 Jézus pedig szerette Mártát és annak nővérét és Lázárt. 6 Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, akkor két napig maradt azon a helyen, ahol volt, 7 de azután ezt mondta tanítványainak: „Menjünk ismét Júdeába."

8 A tanítványok ezt mondták neki: „Mester, most akartak téged megkövezni a júdabeliek, és újra odamégy?"

9 Jézus így felelt: „Vagy nem tizenkét órája van-e a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világnak világosságát. 10 De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság."

11 Ezeket mondta nekik, és hozzátette: „Lázár, a mi barátunk, elaludt, de elmegyek, hogy felköltsem őt."

12 A tanítványai azt mondták erre: „Uram, ha elaludt, meggyógyul." 13 Pedig Jézus a haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy álomba merülésről szól.

14 Ekkor aztán Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt, 15 és örülök, hogy nem voltam ott, tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el őhozzá!"

16 Tamás, akit Ikernek hívtak, azt mondta tanítványtársainak: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele."

17 Jézus pedig elment, és úgy találta, hogy Lázár már négy napja van a sírban. 18 Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamnyira, 19 ezért a zsidók közül sokan mentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérük miatt. 20 Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária pedig otthon ült.

21 Márta ekkor ezt mondta Jézusnak: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten."

23 Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred."

24 Márta ezt mondta neki: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon."

25 Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él, 26 és aki él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?"

27 Márta így felelt: „Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jövendő."

28 Amint ezeket mondta, elment, és titkon szólította az ő testvérét, Máriát, mondván: „A Mester itt van, és hív téged." 29 Mihelyt ez meghallotta, felkelt hamar, és hozzáment. 30 Jézus pedig nem ment még be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahová Márta elébe ment. 31 A zsidók azért, akik ővele otthon voltak, és vigasztalták őt, látva, hogy Mária hamar felkelt és kiment, utánamentek, ezt mondva: „A sírhoz megy, hogy ott sírjon."

32 Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátva őt, a lábaihoz esett, ezt mondva neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem."

33 Jézus pedig, amint látta, hogy sír, és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsult lelkében, és igen megrendült. 34 És mondta: „Hová helyeztétek őt?"

Mondták neki: „Uram, gyere, és lásd meg!"

35 Könnyekre fakadt Jézus.

36 Mondták azért a zsidók: „Íme, mennyire szerette őt!"

37 Némelyek pedig ezt mondták közülük: „Ő, aki a vaknak szemét felnyitotta, nem tehette volna-e meg, hogy ez ne haljon meg?"

38 Jézus pedig újra felindulva magában, odament a sírhoz. Az pedig egy üreg volt, és kő feküdt rajta. 39 Jézus ezt mondta: „Vegyétek el a követ."

A megholtnak nőtestvére, Márta ezt mondta neki: „Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos."

40 Jézus ezt mondta neki: „Nem mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?"

41 Elvették azért a követ onnan, ahol a megholt feküdt. Jézus pedig felemelte szemeit az égre, és mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem. 42 Tudtam is, hogy te mindenkor meghallgatsz engem, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem."

43 És mikor ezeket mondta, fennhangon kiáltott: „Lázár, jöjj ki!" 44 És kijött a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orcája kendővel volt leborítva.

Mondta nekik Jézus: „Oldozzátok el, és hagyjátok elmenni."