Agradecimento
O agradecimento é a linguagem natural do cristão. Em tudo dai graças! A gratidão a Deus transforma a perspectiva, fortalece a fé e produz alegria em todos os tempos.
Dar graças sempre
Em tudo dai graças, porque esta é a vontade de Deus em Cristo Jesus para convosco. A gratidão é atitude fundamental.
Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által a számotokra.
Hálákat adva mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.
És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek. A Krisztusnak beszéde lakozzék bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítsátok és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, amit csak cselekedtek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának őáltala.
És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek.
A Krisztusnak beszéde lakozzék bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítsátok és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, amit csak cselekedtek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának őáltala.
Legyetek állhatatosak és éberek az imádságban, ügyelve a hálaadásra.
Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
Louvor e gratidão
Entrai pelas portas com ação de graças. Rendei graças ao Senhor porque Ele é bom e a sua bondade dura para sempre.
Expressões de gratidão
Graças a Deus pelo seu dom inefável! A gratidão se expressa em oração, louvor e generosidade para com os outros.
Istennek pedig legyen hála kimondhatatlan ajándékáért!
Így mindenben meggazdagodtok a teljes jószívűségre, amely általunk Isten iránti hálaadásra indít.
De hála az Istennek, aki a győzelmet adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Hálát adok az én Istenemnek mindenkor azért a kegyelemért, amely néktek Krisztus Jézusban adatott,
Először is hálát adok az én Istenemnek, a Jézus Krisztus által, mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van,
Mert bár Istent megismerték, mégsem mint Istent dicsőítették, hálát sem adtak neki, hanem okoskodásaikban hiábavalóságokra jutottak, és balgatag szívük elsötétedett.
Mert tőle, általa és érte van minden.
Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.
Mindenkor hálaadással tartozunk Istennek, atyámfiai, érettetek, mégpedig méltán, mert hitetek felettébb növekedik, és mindnyájatokban gyarapszik az egymás iránti szeretet.
Hálát adok Istennek, akinek őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel szolgálok, hogy szüntelen gondolok rád könyörgéseimben éjjel és nappal,
nem szűnök meg hálát adni érettetek, emlékezve reátok az én könyörgéseimben,
Mivel mi változtathatatlan országot kaptunk, hálásak legyünk, és Istennek tetsző módon, kegyességgel és félelemmel szolgáljunk.
„Nagyságos Félix, teljes hálával ismerjük el, hogy általad nagy békességet nyerünk, és gondoskodásod folytán igen jó intézkedések történnek erre a népre nézve, minden tekintetben és mindenütt.
Amikor meglátta őket, ezt mondta: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak." És történt, hogy míg odamentek, megtisztultak.
Egy pedig közülük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és hangosan dicsőítette Istent. Lába elé borulva adott hálát. Ez pedig samáriai volt.
Jézus ekkor így szólt: „Nem tízen tisztultak meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna dicsőséget adni Istennek, csak ez az egy idegen?" És ezt mondta neki: „Kelj fel, menj el, a te hited megtartott téged."
Amikor egy faluba ért, tíz leprás férfi jött elé, akik távol megálltak, és hangosan ezt kiáltották: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!"
Amikor meglátta őket, ezt mondta: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak." És történt, hogy míg odamentek, megtisztultak.
Egy pedig közülük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és hangosan dicsőítette Istent. Lába elé borulva adott hálát. Ez pedig samáriai volt.
Jézus ekkor így szólt: „Nem tízen tisztultak meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna dicsőséget adni Istennek, csak ez az egy idegen?" És ezt mondta neki: „Kelj fel, menj el, a te hited megtartott téged."
Hálát adok az én Istenemnek, minden rólatok való megemlékezésemben,