14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája! 18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.

3 A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd. 4 Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél: 5 Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?

7 A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonszsza a sárból, 8 Hogy odaültesse őket a főemberek közé, az ő népének főemberei közé;

7 Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.

9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;

6 Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél elfelejtve. 7 De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok.

3 Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.