10 Istenünk, pajzsunk, nézz ránk,

tekints fölkented személyére!

4 Egy dolgot kérek az Úrtól,

azért esedezem:

hogy az Úr házában lakhassam

egész életemben;

láthassam, milyen jóságos az Úr,

és gyönyörködhessem templomában.*

4 Erőt vettek rajtunk a bűnök,

de te megbocsátod vétkeinket.

1 Zarándokének. Dávidé.

Örülök, ha ezt mondják nekem:

Az Úr házába megyünk!

6 Bizony, jóságod és szereteted kísér

életem minden napján,

és az Úr házában lakom

egész életemben.*

8 Látják ezt az igazak és félnek,

rajta meg nevetni fognak.

9 Idegenné lettem testvéreim számára,

anyám fiai sem ismernek rám.*

12 Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította,*13 és ezt mondta nekik: „Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek."*

13 Közel volt a zsidók húsvétja, Jézus is felment Jeruzsálembe. 14 A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. 15 Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, 16 és a galambárusoknak ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!" 17 Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: „A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem."*

19 Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok?*

15 Ha pedig késnék, ezekből tudd meg, hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és erős alapja:*

6 Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.

44 A Bizonyság sátora ott volt atyáinknál a pusztában, amint parancsolta az, aki azt mondta Mózesnek, hogy készítse el arra a mintára, amelyet látott. 45 Ezt átvették atyáink, és behozták Józsuéval, amikor elfoglalták a pogányok földjét, akiket kiűzött az Isten atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid idejéig. 46 Dávid pedig kegyelmet talált az Isten színe előtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson Jákób Istenének,*47 de Salamon épített neki házat. 48 A Magasságos azonban nem emberkéz alkotásaiban lakik, ahogyan a próféta mondja:*49 A menny az én királyi trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat építhetnél nekem – mondja az Úr –, vagy hol van az én nyugalmam helye? 50 Nem az én kezem alkotta-e mindezt?

1 Ezt mondja az Úr:

A menny az én trónusom,

a föld pedig lábam zsámolya.

Milyen házat akartok építeni nekem,

és milyen helyen kellene tartózkodnom?*

2 Hiszen mindent az én kezem alkotott,

így keletkezett minden – így szól az Úr.

Mert én arra tekintek,

aki nyomorult és megtört szívű,

és aki igéimet tiszteli.*

16 Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam! 17 Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.