1 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.

1 Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem õ benne bízom!3 Mert õ szabadít meg téged a madarásznak tõrébõl, a veszedelmes dögvésztõl.4 Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az õ hûsége.

1 Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.2 És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!3 Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

1 Dávid miktámja. &Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.

1 Dávidé. &Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitõl féljek? Az Úr az én életemnek erõssége: kitõl remegjek?2 Ha gonoszok jõnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - õk botlanak meg és hullanak el.3 Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [õ benne] bízom én.

1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.2 Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.3 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.4 Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.5 Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.

3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te.

8 Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.9 Jobb az Úrban bízni, mint fõemberekben reménykedni.

5 Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék õt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.6 Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem.7 Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg.8 Istennél van szabadulásom és dicsõségem; az én erõs kõsziklám, az én menedékem Istenben van.

17 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.

1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. &Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékrõl nemzedékre!2 Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.

9 És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.10 És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.

7 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!

7 Jó az Úr, erõsség a szorongatás idején, és õ ismeri a benne bízókat.

4 Mert erõssége voltál a gyöngének, erõssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erõszakosok haragja olyan volt, mint kõfalrontó szélvész.

26 Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.

29 Erõsség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedõinek.