10 Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerõsítelek, sõt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.

2 Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tûzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.

4 Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért:

5 Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletrõl meghozom magodat, és napnyugotról egybegyûjtelek.

4 Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenérõl elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel.

1 Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemrõl neveztetett.

31 De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

8 És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!

9 Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erõs? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.

9 Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erõs? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.

16 A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tõlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek!17 Sõt inkább az Úr, a mi Istenünk az, a ki felhozott minket és atyáinkat Égyiptom földébõl, a szolgák házából, és a ki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink elõtt, és megtartott minket minden útunkban, a melyen jártunk, és mind ama népek között, a melyek között általjöttünk;

6 Legyetek erõsek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tõlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tõled, sem el nem hágy téged.

8 Az Úr, õ az, a ki elõtted megy, õ lesz te veled; el nem marad tõled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj!

31 Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?

15 Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!

2 Mindenikünk tudniillik az õ felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére.

5 A békességes tûrésnek és vígasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint:

11 Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerõsítésetekre,12 Azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által.

13 Mindenre van erõm a Krisztusban, a ki engem megerõsít.

6 Meg lévén gyõzõdve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig:

17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az]; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.

16 Azért nem csüggedünk; sõt ha a mi külsõ emberünk megromol is, a belsõ mindazáltal napról-napra újul.

17 Mert a mi pillanatnyi könnyû szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsõséget szerez nékünk;

7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erõnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.8 Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;9 Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;10 Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.11 Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.

11 Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten elõtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek elõtt is nyilván vagyunk.12 Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színbõl és nem szívbõl dicsekedõknek.13 Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van [az.]14 Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket,15 Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.16 Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sõt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az]; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.18 Mindez pedig Istentõl van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;19 Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az õ bûneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.20 Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.21 Mert azt, a ki bûnt nem ismert, bûnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk õ benne.

12 Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, [és] nem a szerint, a mije nincs.

3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;4 A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba [esteket] azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.

33 Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyõztem a világot.

33 Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyõztem a világot.

27 Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!

27 Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!

18 A szeretetben nincsen félelem; sõt a teljes szeretet kiûzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.

28 Jõjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

28 És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.

22 A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszszõd és botod, azok vigasztalnak engem.

4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszszõd és botod, azok vigasztalnak engem.

1 Dávidé. &Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitõl féljek? Az Úr az én életemnek erõssége: kitõl remegjek?

14 Várjad az Urat, légy erõs; bátorodjék szíved és várjad az Urat.

24 Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek!

8 Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.

1 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.2 Isten a mi oltalmunk és erõsségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.3 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:

3 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!]4 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!

1 Grádicsok éneke. &Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.2 Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.

8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.

9 És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.10 És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.

7 Minden gondotokat õ reá vessétek, mert néki gondja van reátok.

6 A melyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között,

13 És kicsoda az, a ki bántalmaz titeket, ha a jónak követõi lesztek?14 De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok [vagytok, ]azoktól való félelembõl pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek;

11 Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is.

11 Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is.

24 És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,25 El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.

5 Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert Õ mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tõled;6 Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem?

58 Azért szerelmes atyámfiai erõsen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.

13 Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erõsek!

13 Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erõsek!

7 Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erõnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.

20 Monda ezek után Dávid Salamonnak, az õ fiának: Légy bátor és erõs, és kezdj hozzá, semmit ne félj és ne rettegj; mert az Úr Isten, az én Istenem veled lészen, téged el nem hagy, tõled el sem távozik, míglen elvégzed az Úr háza szolgálatának minden mûvét.

17 Az Úr, a te Istened közötted van; erõs õ, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az õ szerelmében, énekléssel örvendez néked.

11 Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felõletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.

23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.

17 És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halászszatok.18 És azonnal elhagyván az õ hálóikat, követék õt.

2 És szóla Isten Izráelnek éjjeli látomásban, és monda: Jákób, Jákób. Õ pedig monda: Ímhol vagyok.

11 Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: Jákób. És felelék: Ímhol vagyok.

11 Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égbõl, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Õ pedig felele: Ímhol vagyok.

4 És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá õt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.

16 Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Õ pedig felele: Ímhol vagyok.

10 Vala pedig egy tanítvány Damaskusban, névszerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram!

38 Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal.

6 Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél elfelejtve.7 De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok.