3 Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom. 4 Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak. 5 Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.

1 Grádicsok éneke.

Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az ő útaiban jár! 2 Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod. 3 Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül. 4 Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!

1 Grádicsok éneke.

Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az ő útaiban jár! 2 Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod. 3 Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.

12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.

2 Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.

28 És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

4 Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése.

14 Áldottabb lészesz minden népnél; nem lészen közötted magtalan férfi és asszony, sem barmaid között meddő.

6 Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.

15 A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt.

24 A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel.

15 A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.

13 Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal.

1 Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.

1 Salamon bölcs mondásai.

A bölcs fiú örvendezteti az ő atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az ő anyjának.

6 És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. 7 És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.

14 Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.

11 Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!

52 Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.

13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.

1 Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.

24 Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. 25 Világosítsa meg az Úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad. 26 Fordítsa az Úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked.

28 Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét. 29 Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.

3 Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. 4 És nevekednek mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál.

13 És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.

5 Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.

38 És népemmé lesznek nékem, én pedig nékik Istenök leszek. 39 És adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánok.

13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. 14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. 15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. 16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.

10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.

25 Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé. 26 Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.

4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.

7 A ki az ő tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána!

1 Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz. 2 Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (a mi az első parancsolat ígérettel). 3 Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön.

4 Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.

20 Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak.

21 Ti atyák, ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek.

12 Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.

7 Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa? 8 Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.

4 Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt.

21 Az asszony mikor szűl, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra.

39 És a ti kicsinyeitek, a kikről szólátok hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, a kik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és ők bírják azt.