21 Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akiket akar, megelevenít. 22 Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta, 23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt.

24 Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem megy a kárhozatra, hanem átment a halálból az életre. 25 Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljön az idő, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek. 26 Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában: 27 És hatalmat adott neki az ítélettételre is, mert ő az Emberfia.

28 Ne csodálkozzatok ezen: mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, 29 és kijönnek. Akik a jót cselekedték, az életre támadnak fel, akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozatra támadnak fel. 30 Én semmit sem cselekedhetem magamtól, amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.

31 „Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.

7 De én az igazat mondom nektek: Jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, nem jön el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. 8 És amikor eljön, megfeddi a világot a bűn, az igazság és az ítélet tekintetében: 9 a bűn az, hogy nem hisznek énbennem;

30 Jézus ezt mondta: „Nem énértem szólt ez a hang, hanem tiértetek. 31 Most van e világ kárhoztatása, most vettetik ki e világ fejedelme: 32 Én pedig, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok."

38 Erre azt mondta: „Hiszek, Uram." És imádta őt.

39 Jézus pedig azt mondta: „Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek."

1 A hitben erőtlent fogadjátok be, nem ítélgetve vélekedéseit. 2 Van, aki azt hiszi, hogy mindent megehet. A hitben erőtlen pedig csak zöldséget eszik. 3 Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik, hiszen az Isten őt is befogadta. 4 Ki vagy te, hogy más szolgáját megítéled? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert az Úr megerősítheti, hogy megálljon.

12 Tehát mindegyikünk maga ad számot önmagáról Istennek.

13 Azért többé ne ítéljük el egymást, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy a ti atyátokfiának ne okozzatok megütközést vagy elbotlást. 14 Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmisem tisztátalan önmagában, csak annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja.

17 Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet Isten háznépén, ha pedig először rajtunk kezdődik, mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek Isten evangéliumának?

5 Ti se ítélkezzetek hát idő előtt, míg el nem jön az Úr, aki megvilágítja a sötétség titkait, leleplezi a szívek szándékát. Akkor majd Isten részesít mindenkit elismerésben.

2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is.

3 Miért nézed a szálkát, amely atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? 4 Vagy hogyan mondhatod a te atyádfiának: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! – holott íme, a te szemedben gerenda van?

1 És ezek után, mint egy nagy sokaságnak hangos szavát hallottam az égben, amely ezt mondta:

„Halleluja,

Az üdvösség és dicsőség és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké.

2 Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei,

mert elítélte azt a nagy paráznát,

aki a földet megrontotta paráznaságával,

mert megtorolta rajta szolgáinak vérét.

3 És másodszor is mondták:

Halleluja,

annak füstje felszáll örökkön örökké."