Língua

21 Élet és halál van a nyelv hatalmában,

amelyiket szereti az ember,

annak a gyümölcsét eszi.

2 Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.

3 Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk. 4 Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja. 5 Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: 6 a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.

7 Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; 8 a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel.*

9 Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket:*10 ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. 11 Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? 12 Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet!*

15 Türelemmel a fejedelmet is

rá lehet beszélni,

és a szelíd szó

a csökönyösséget is megtöri.*

18 Van, akinek a fecsegése

olyan, mint a tőrdöfés,

a bölcsek nyelve pedig gyógyít.*

19 Az igaz ajak mindig állhatatos,

a hazug nyelv pedig egy pillanatig sem az.

19 A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés,

de az eszes ember vigyáz a beszédre.*

28 Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat,

és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját.*

26 Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló.*

Vívódó lélek panasza

1 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.*

12 Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám,

megtanítalak benneteket az Úr félelmére.

13 Ki az az ember, akinek tetszik az élet,

és szeretne jó napokat látni?*

30 Bölcsen beszél az igaznak a szája,

és a nyelve igazat mond.

31 Isten törvénye van a szívében,

nem ingadoznak léptei.

28 Nyelvem hirdeti igazságodat

és dicséretedet minden nap.

4 Még nyelvemen sincs a szó,

te már pontosan tudod, Uram.

2 Uram, ments meg engem

a hazug ajaktól

és a csalárd nyelvtől!

3 Hazug módon beszélnek egymással,

sima szájjal, kétszínűen beszélnek.

4 Irtson ki az Úr minden sima szájat

és nagyokat mondó nyelvet!

9 Sietve keresnék menedéket

a szélvész és a vihar elől.

9 Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé,

és azt a nevet adományozta neki,

amely minden névnél nagyobb,

10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon,

mennyeieké, földieké és földalattiaké;*

11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr

az Atya Isten dicsőségére.

A szeretet

1 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.*

36 De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján:*37 mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged."

5 Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.

6 Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek. 7 Menjünk csak le és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! 8 Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését.*9 Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére.