26 Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.

26 Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.

37 Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.

27 Ímé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajjon van- é valami lehetetlen nékem?

21 És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erõs keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek.22 És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kõfal gyanánt valának nékik jobbkezök és balkezök felõl.

11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;

14 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

20 Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.

21 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen;

23 Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívõnek.

27 Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.

27 Õ pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.

58 Nem is tõn ott sok csodát, az õ hitetlenségök miatt.

22 Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentõl bizonyságot nyert elõttetek erõk, csudatételek és jelek által, melyeket õ általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.

31 És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyûltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.

11 És nem közönséges csodákat cselekszik vala az Isten Pál keze által:12 Annyira, hogy a betegekhez is elvivék az õ testérõl a keszkenõket, vagy kötényeket, és eltávozának azoktól a betegségek, és a gonosz lelkek kimenének belõlök.

12 Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tûrésben, jelekben, csodákban és erõkben is.

28 És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban elõször apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévõ erõket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.

8 Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint;9 Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által;10 Némelyiknek csodatévõ erõknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;

39 Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el õt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felõlem.40 Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.

15 És a hitbõl való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti õt. És ha bûnt követett is el, megbocsáttatik néki.16 Valljátok meg bûneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.

17 Illés ember volt, hozzánk hasonló természetû; és imádsággal kéré, hogy ne legyen esõ, és nem volt esõ a földön három esztendeig és hat hónapig:18 És ismét imádkozott, és az ég esõt adott, és a föld megtermé az õ gyümölcsét.

16 Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.17 Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tõlük, tizenkét kosárral.

10 Tanít vala pedig szombat[nap]on egy zsinagógában.11 És ímé vala [ott] egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendõtõl fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.12 És mikor azt látta Jézus, elõszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedbõl!13 És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsõíté az Istent.14 Felelvén pedig a zsinagógafõ, haragudva, hogy szombat[nap]on gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jõjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.15 Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombat[nap]on nem oldja-é el mindenitek az õ ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni?16 Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélbõl szombatnapon?17 És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsõséges dolgokon, a melyek õ általa lettek.

11 Ezt az elsõ jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az õ dicsõségét; és hivének benne az õ tanítványai.

14 Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tõn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendõ vala a világra.

29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.30 Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az õ tanítványai elõtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben;31 Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy [ezt] hívén, életetek legyen az õ nevében.

8 Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki elõször jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.9 Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.

1 Mikor te közötted jövendõmondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked;2 Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, a melyrõl szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, a kiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat:3 Ne hallgass efféle jövendõmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra; mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekbõl, és teljes lelketekbõl?4 Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és õt féljétek, és az õ parancsolatait tartsátok meg, és az õ szavára hallgassatok, õt tiszteljétek, és õ hozzá ragaszkodjatok.

13 És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijõni, a békákhoz hasonlókat;14 Mert ördögi lelkek azok, a kik jeleket tesznek; a kik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyûjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.

38 Ekkor felelének néki némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester, jelt akarnánk látni te tõled.39 Õ pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele.40 Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.

20 Ekkor elkezdé szemökre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lõnek, hogy nem tértek vala meg:21 Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lõnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.22 De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek.23 Te is Kapernaum, a ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lõnek, mind e mai napig megmaradt volna.24 De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked.

13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

1 Az éneklõmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.

14 Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szûz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek,

22 Mindez pedig azért lõn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól:23 Ímé a szûz fogan méhében és szûl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.

49 Azok pedig látván õt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;50 Mert mindnyájan látják vala õt és megrémülének. De õ azonnal megszólítá õket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.

50 Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik.

37 Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtõjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;38 Mondván: Áldott a Király, ki jõ az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsõség a magasságban!

9 És mikor ezeket mondotta, az õ láttokra felemelteték, és felhõ fogá el õt szemeik elõl.

7 És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?

1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz, mert én keményítettem meg az õ szívét és az õ szolgáinak szívét, azért hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttök.2 És azért, hogy elbeszéljed azt a te fiadnak és fiad fiának hallatára, a mit Égyiptomban cselekedtem, és jeleimet, a melyeket rajtok tettem, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.