7 És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.

13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. 14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. 15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. 16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.

9 Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.

33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

6 Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

10 A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.

25 Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; 26 És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

35 Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.

38 A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.

20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.

20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.

12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

10 Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.

23 Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.

23 Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.

8 A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megőrzi az értelmességet, jót nyer.

3 A ki megőrzi az ő száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.

17 A bölcseség megőrizőnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.

27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.

21 A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.

15 Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: 16 Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.

4 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.

6 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

7 Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. 8 Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!

3 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.

4 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.

7 Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.

93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.

25 Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? 26 Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? 27 Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?

36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

34 A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. 35 Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt. 36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? 37 Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért? 38 Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.

15 Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete.

3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.

23 Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.

2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

7 (Mert hitben járunk, nem látásban );

14 Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:

11 És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, a miként rendeltük néktek; 12 Hogy a kívülvalók iránt tisztességesen viselkedjetek, és semmi szükséget ne érezzetek.

23 És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; 24 Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.

12 Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.

13 Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével.

10 Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot: 11 Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt.

6 Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!

1 Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.

16 Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.

12 Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.

10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

4 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel: 5 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok. 6 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.

12 Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére! 13 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson? 14 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.

31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.

19 Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.