1 Dar Saul sufla încă ameninţarea şi uciderea împotriva ucenicilor Domnului. S'a dus la marele preot,
2 şi i -a cerut scrisori către sinagogile din Damasc, ca, dacă va găsi pe unii umblînd pe Calea credinţei, atît bărbaţi cît şi femei, să -i aducă legaţi la Ierusalim.
3 Pe drum, cînd s'a apropiat de Damasc, de odată a stălucit o lumină din cer în jurul lui.
4 El a căzut la pămînt, şi a auzit un glas, care -i zicea: ,,Saule, Saule, pentruce Mă prigoneşti?``
5 ,,Cine eşti Tu, Doamne?`` a răspuns el. Şi Domnul a zis: ,,Eu sînt Isus, pe care -L prigoneşti. ,,Ţi-ar fi greu să arunci înapoi cu piciorul într'un ţepuş.``
6 Tremurînd şi plin de frică, el a zis: ,,Doamne, ce vrei să fac?`` ,,Scoală-te,`` i -a zis Domnul, ,,intră în cetate, şi ţi se va spune ce trebuie să faci.``
7 Oamenii cari -l însoţeau, au rămas încremeniţi; auzeau în adevăr glasul, dar nu vedeau pe nimeni.
8 Saul s'a sculat dela pămînt; şi măcar că ochii îi erau deschişi, nu vedea nimic. L-au luat de mîni, şi l-au dus în Damasc.
9 Trei zile n'a văzut, şi n'a mîncat, nici n'a băut nimic.
10 În Damasc era un ucenic numit Anania. Domnul i -a zis într'o vedenie: ,,Anania!`` ,,Iată-mă Doamne,`` a răspuns el.
11 Şi Domnul i -a zis: ,,Scoală-te, du-te pe uliţa care se cheamă ,Dreaptă,` şi caută în casa lui Iuda pe unul zis Saul, un om din Tars. Căci iată, el se roagă;
12 şi a văzut în vedenie pe un om, numit Anania, intrînd la el, şi punîndu-şi mînile peste el, ca să-şi capete iarăş vederea.``
13 ,,Doamne,`` a răspuns Anania, ,,am auzit dela mulţi despre toate relele, pe cari le -a făcut omul acesta sfinţilor Tăi în Ierusalim;
14 ba şi aici are puteri din partea preoţilor celor mai de seamă, ca să lege pe toţi cari cheamă Numele Tău.
15 Dar Domnul i -a zis: ,,Du-te, căci el este un vas, pe care l-am ales, ca să ducă Numele Meu înaintea Nemurilor, înaintea împăraţilor, şi înaintea fiilor lui Israel;
16 şi îi voi arăta tot ce trebuie să sufere pentru Numele Meu.``
17 Anania a plecat; şi, după ce a intrat în casă, a pus mînile peste Saul, şi a zis: ,,Frate Saule, Domnul Isus, care ţi S'a arătat pe drumul pe care veneai, m'a trimes ca să capeţi vederea, şi să te umpli de Duhul Sfînt.``
18 Chiar în clipa aceea, au căzut de pe ochii lui un fel de solzi; şi el şi -a căpătat iarăş vederea. Apoi s'a sculat, şi a fost botezat.
19 După ce a mîncat, a prins iarăş putere. Saul a rămas cîteva zile cu ucenicii, cari erau în Damasc.
20 Şi îndată a început să propovăduiască în sinagogi că Isus este Fiul lui Dumnezeu.
21 Toţi ceice -l ascultau, rămîneau uimiţi, şi ziceau: ,,Nu este el acela care făcea prăpăd în Ierusalim, printre ceice chemau Numele acesta? Şi n'a venit el aici ca să -i ducă legaţi înaintea preoţilor celor mai de seamă?``
22 Totuş Saul se întărea din ce în ce mai mult, şi făcea de ruşine pe Iudeii, cari locuiau în Damasc, dovedind că Isus este Hristosul.
23 După cîtva timp, Iudeii s'au sfătuit să -l omoare;
24 şi uneltirea lor a ajuns la cunoştinţa lui Saul. Porţile erau păzite zi şi noapte, ca să -l omoare.
25 Dar într'o noapte, ucenicii l-au luat şi l-au coborît prin zid, dîndu -l jos într'o coşniţă.
26 Cînd a ajuns în Ierusalim, Saul a căutat să se lipească de ucenici; dar toţi se temeau de el, căci nu puteau să creadă că este ucenic.
27 Atunci Barnaba l -a luat cu el, l -a dus la apostoli, şi le -a istorisit cum, pe drum, Saul văzuse pe Domnul, care i -a vorbit, şi cum în Damasc propovăduise cu îndrăzneală în Numele lui Isus.
28 De atunci se ducea şi venea împreună cu ei în Ierusalim,
29 şi propovăduia cu îndrăzneală în Numele Domnului. Vorbea şi se întreba şi cu Evreii cari vorbeau greceşte, dar ei căutau să -l omoare.
30 Cînd au aflat fraţii de lucrul acesta, l-au dus la Cezarea, şi l-au pornit la Tars. Vindecarea lui Enea.
31 Biserica se bucura de pace în toată Iudea, Galilea şi Samaria, se întărea sufleteşte, şi umbla în frica Domnului; şi, cu ajutorul Duhului Sfînt, se înmulţea.
32 Pe cînd cerceta Petru pe toţi sfinţii, s'a pogorît şi la ceice locuiau în Lida.
33 Acolo a găsit un om, anume Enea, care zăcea de opt ani olog în pat.
34 ,,Enea,`` i -a zis Petru, ,,Isus Hristos te vindecă; scoală-te, şi fă-ţi patul.`` Şi Enea s'a sculat îndată.
35 Toţi locuitorii din Lida şi din Sarona, l-au văzut, şi s'au întors la Domnul.
36 În Iope, era o uceniţă numită Tabita, nume, care în tîlmăcire se zice Dorca. Ea făcea o mulţime de fapte bune şi milostenii.
37 În vremea aceea, s'a îmbolnăvit, şi a murit. Dupăce au scăldat -o, au pus -o într'o odaie de sus.
38 Fiindcă Lida este aproape de Iope, ucenicii, cînd au auzit că Petru este acolo, au trimes doi oameni la el, să -l roage: Nu pregeta să vii pînă la noi.
39 Petru s'a sculat, şi a plecat împreună cu ei. Cînd a sosit, l-au dus în odaia de sus. Toate văduvele l-au înconjurat plîngînd, şi i-au arătat hainele şi cămăşile, pe cari le făcea Dorca, pe cînd era cu ele.
40 Petru a scos pe toată lumea afară, a îngenuncheat, şi s'a rugat; apoi, s'a întors spre trup, şi a zis: ,,Tabita, scoală-te!`` Ea a deschis ochii, şi, cînd a văzut pe Petru, a stătut în capul oaselor.
41 El i -a dat mîna, şi a ridicat -o în sus. A chemat îndată pe sfinţi şi pe văduve, şi le -a pus -o înainte vie.
42 Minunea aceasta a fost cunoscută în toată cetatea Iope, şi mulţi au crezut în Domnul.
43 Petru a rămas multe zile în Iope la un tăbăcar, numit Simon.
1 Saulus pedig még fenyegetéstõl és öldökléstõl lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a fõpaphoz,
2 Kére õ tõle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követõi, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe.
3 És a mint méne, lõn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá õt körül a mennybõl:
4 És õ leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
5 És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.
6 Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig [monda] néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.
7 A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva.
8 Felkele azonban Saulus a földrõl; de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, azért kézenfogva vezeték be õt Damaskusba.
9 És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott.
10 Vala pedig egy tanítvány Damaskusban, névszerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram!
11 Az Úr pedig [monda] néki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utczába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevû tárzusi embert, mert ímé imádkozik.
12 És látá [Saulus] látásban, hogy egy Ananiás nevû férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, hogy lásson.
13 Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertõl hallottam e férfiú felõl, mily sok bosszúsággal illeté a te szenteidet Jeruzsálemben:
14 És itt [is] hatalma van a fõpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják.
15 Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert õ nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai elõtt.
16 Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni.
17 Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, a ki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyiljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel.
18 És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeirõl, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék;
19 És miután evett, megerõsödék. Vala pedig Saulus a damaskusi tanítványokkal néhány napig.
20 És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy õ az Isten Fia.
21 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, a kik hallák, és mondának: Nem ez-é az, a ki pusztította Jeruzsálemben azokat, a kik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy õket fogva vigye a fõpapokhoz?
22 Saulus pedig annál inkább erõt võn, és zavarba hozta a Damaskusban lakó zsidókat, bebizonyítván, hogy ez a Krisztus.
23 Több nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartának, hogy õt megöljék:
24 De tudtára esék Saulusnak az õ leselkedésök. És õrizék a kapukat mind nappal, mind éjjel, hogy õt megöljék;
25 A tanítványok azért vevén õt éjjel, a kõfalon bocsáták alá, leeresztve egy kosárban.
26 Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tõle, nem hivén, hogy õ tanítvány.
27 Barnabás azonban maga mellé vevén õt, vivé az apostolokhoz, és elbeszélé nékik, mint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaskusban nagy bátorsággal a Jézus nevében.
28 És ki- és bejáratos vala köztük Jeruzsálemben:
29 És nagy bátorsággal tanítván az Úr Jézusnak nevében, beszél, sõt vetekedik vala a görög zsidókkal; azok pedig igyekeznek vala õt megölni.
30 Megtudván azonban az atyafiak, levivék õt Czézáreába, és elküldék õt Tárzusba.
31 A gyülekezeteknek tehát egész Júdeában, Galileában és Samariában békességök vala; épülvén és járván az Úrnak félelmében és a Szent Léleknek vígasztalásában, sokasodnak vala.
32 Lõn pedig, hogy Péter, mikor mindnyájukat bejárá, leméne a Liddában lakozó szentekhez is.
33 Talála pedig ott egy Éneás nevû embert, ki nyolcz esztendõ óta ágyban fekszik vala, ki gutaütött vala.
34 És monda néki Péter: Éneás, gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal felkele.
35 És láták õt mindnyájan, kik laknak vala Liddában és Sáronban, kik megtérének az Úrhoz.
36 Joppéban pedig vala egy nõtanítvány, névszerint Tábitha, mely megmagyarázva Dorkásnak, [azaz zergének] mondatik: ez gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott.
37 Lõn pedig azokban a napokban, hogy megbetegedvén, meghala: és miután megmosták õt, kiteríték a felházban.
38 Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz közel vala, a tanítványok meghallván, hogy Péter ott van, küldének két férfiút õ hozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk.
39 Felkelvén azért Péter, elméne azokkal. Mihelyt oda ére, felvezeték õt a felházba: és elébe állának néki az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt.
40 Péter pedig mindenkit kiküldvén, térdre esve imádkozék; és a [holt] testhez fordulván, monda: Tábitha, kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle.
41 És az kezét nyújtva néki, felemelé õt; és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, eleikbe állatá õt elevenen.
42 És tudtára lõn az egész Joppénak; és sokan hivének az Úrban.
43 És lõn, hogy õ több napig marada Joppéban egy Simon nevû tímárnál.