46 Da sa Maria: Min sjel ophøier Herren,

47 og min ånd fryder sig i Gud, min frelser,

48 han som har sett til sin tjenerinnes ringhet. For se, fra nu av skal alle slekter prise mig salig,

49 fordi han har gjort store ting imot mig, han, den mektige, og hellig er hans navn,

50 og hans miskunn er fra slekt til slekt over dem som frykter ham.

51 Han gjorde veldig verk med sin arm, han adspredte dem som var overmodige i sitt hjertes tanke;

52 han støtte stormenn fra deres høiseter og ophøiet de små;

53 hungrige mettet han med gode gaver, og rikmenn lot han gå bort med tomme hender.

54 Han tok sig av Israel, sin tjener, for å komme miskunn i hu

55 - således som han talte til våre fedre - mot Abraham og hans ætt til evig tid.

46 Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,

47 És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.

48 Mert reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.

49 Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!

50 És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre [vagyon] azokon, a kik õt félik.

51 Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az õ szívök gondolatában felfuvalkodottakat.

52 Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.

53 Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.

54 Felvevé Izráelnek, az õ szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ irgalmasságáról.

55 (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az õ magva iránt mindörökké!