59 Og det skjedde på den åttende dag, da kom de for å omskjære barnet, og de vilde kalle ham Sakarias efter hans far.

60 Da tok hans mor til orde og sa: Nei, han skal hete Johannes.

61 Og de sa til henne: Men det er jo ingen i din ætt som har dette navn.

62 De gjorde da tegn til hans far for å få vite hvad han vilde han skulde hete.

63 Og han bad om en tavle og skrev disse ord: Johannes er hans navn. Og de undret sig alle.

64 Men straks blev hans munn oplatt og hans tunge løst, og han talte og lovet Gud.

59 És lõn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az õ atyja nevérõl Zakariásnak akarák õt nevezni.

60 És felelvén az õ anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.

61 És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.

62 És intének az õ atyjának, hogy minek akarja neveztetni?

63 Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.

64 És feloldódék az õ szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.