Az elhívatáshoz méltó élet a hit nagykorúságában és egységében
1 Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, 2 teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel,Kol 3,12–143 igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. 4 Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: 5 egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, 6 egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.
7 A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. 8 Ezért mondja az Írás:
„Felment a magasságba,
foglyokat vitt magával,
ajándékot adott az embereknek."Zsolt 68,19
9 Az pedig, hogy „felment", mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. 10 Aki leszállt, az „fel is ment", feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. 11 És ő „adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, 12 hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére,