113 resultados encontrados
2Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban,
12Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, a kik előre reménykedtünk a Krisztusban:
8Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak előtted atyáidnak fiai.
18Szabadításodra várok Uram!
25Atyád Istenétől, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival.
23Avvim, Pára és Ofra;
26Miczpe, Kefira és Mócza;
27Rekem, Jirpeél és Thareala;
3Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,
9Elérvén hitetek czélját, a lélek idvességét.
21A kik ő általa hisztek Istenben, a ki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben.
22Kina, Dimóna és Adada;
50Anáb, Estemót és Anim;
52Aráb, Dúma és Esán;
8Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.
17Szüntelen imádkozzatok.
28A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme veletek! Ámen.
15Miért békességre várni, holott nincs semmi jó; gyógyító időre, holott ímé itt van az ijedelem.
18Megnyugodhatom-é a nyomorúság felett? Szívem eleped én bennem!
21Az én népem leányának romlása miatt megromlottam, szomorkodom, iszonyat fogott el engem!
6De reménylem, hogy megismeritek, hogy mi nem vagyunk méltatlanok.
11Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vígasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek.
13Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen.
9A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.
10Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.
18A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel atyámfiai! Ámen.
11A boldog Isten dicsőségének evangyélioma szerint, mely reám bízatott.
14Szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel.
19Megtartván a hitet és jó lelkiismeretet, melyet némelyek elvetvén, a hit dolgában hajótörést szenvedtek;
8Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
9Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.
25Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt!
7Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr;
12Óh dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, szentségünknek helye.
17Ne légy nékem rettentésemre: reménységem vagy te a háborúság napján!
2Ki Sallum fia, ki Sádók fia, ki Ahitub fia,
3Ki Amária fia, ki Azariás fia, ki Mérájóth fia,
4Ki Zerahja fia, ki Uzzi fia, ki Bukki fia,
2Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
4Mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén,
20Amaz én esengő várásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által.
11Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen.
12Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, a kik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.
18Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet,
26Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
28Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt.
35Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
13Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei.
35Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
39De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.
8Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.
19Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát.
21És az ő nevében reménykednek majd a pogányok.
2Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van.
13Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ!
21Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;
4Hanem a miképen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangyéliomot, akképen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, a ki megvizsgálja a mi szívünket.
19Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor?
20Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.