13És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!
30Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
37Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
207 resultados encontrados
13És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!
30Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
37Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
8A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
18A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
36A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
19És monda: Távoztassa el tőlem az én Istenem, hogy ezt cselekedném. Avagy e férfiaknak vérét igyam-é meg, a kik életöket halálra vetették? Mert ők ezt életök veszedelmével hozták. És semmiképen nem akara inni. Ezt cselekedé a három hős.
22Benája, a Jojada fia, vitéz férfiúnak fia Kabséelből, a ki …
23Ugyanez ölé meg az Égyiptombeli férfit, akinek magassága öt sing volt, és oly dárda vala az Égyiptombeli férfiú kezében, mint a szövő …
30Nétofátbeli Maharai, Nétofátbeli Héled, Bahána fia;
33Baharumi Azmávet, Saálbonitbeli Eliáhba;
36Mekerátbeli Héfer, Pélonbeli Ahija,
2Nem hallgatott a szóra, nem fogadta a fenyítéket, nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közelített!
4Prófétái hivalkodók, hitető férfiak; papjai megfertéztetik a szent helyet, erőszakot tesznek a törvényen.
7Mondtam: Csak félj engem, vedd fel a …
10Kús folyóvizein túlról hozzák imádóim, szétszórt népemnek leányai ételáldozatomat nékem.
16… napon ezt mondják Jeruzsálemnek: Ne félj! Ne lankadjanak kezeid Sion!
17Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.
12És a mint a sokaság elfogatott: felfuvalkodik annak szíve, és sok ezeret letipor; még sem lesz hatalmas.
32És a kik gonoszul cselekesznek a szövetség ellen, azokat hitszegésre csábítja hizelkedésekkel; ellenben az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekeszik.
37Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvenczével, és egy istennel sem; hanem mindennek fölibe magasztalja magát.
1A hetedik hónap huszonnegyedik napján szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván:
5Az igét, a melylyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Égyiptomból, és az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek!
10… szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván:
15Most azért jól gondoljátok meg e naptól fogva az elmultakat is, mielőtt még követ kőre tettek volna az Úr hajlékában!
18Jól gondoljátok hát meg e naptól fogva az elmultakat is! A kilenczedik hónap huszonnegyedik napjától, attól a naptól fogva, a melyen letétetett az Úr hajlékának alapja. Jól meggondoljátok!
1Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.
9Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.
14A kiknek szemei paráznasággal telvék, bűnnel telhetetlenek; elhitetik az állhatatlan lelkeket, szívök gyakorlott a telhetetlenségben, átok gyermekei;
16… szóval szólván, megakadályozta a próféta esztelenségét.
18Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, a kik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől,
11És monda Josafát: Nincs itt az Úr prófétái közül egy sem, hogy általa tanácsot kérhetnénk az Úrtól? És felele egy az Izráel királyának szolgái közül, és monda: Itt van Elizeus, a Sáfát fia, a ki Illésnek kezeire vizet tölt vala.
13… te atyádnak és anyádnak prófétáihoz! És monda néki az …
18Kevés pedig még ez az Úr szemei előtt, hanem a Moábot is kezetekbe adja.
19És megvesztek minden kulcsos várost és minden szép várost, és minden jótermő fát kivagdaltok, és minden kútfőt betöltötök, és minden jó szántóföldet behánytok kövekkel.
26… maga mellé vett hétszáz fegyverfogó férfiút, hogy keresztül törjenek az …
27Akkor vevé az ő elsőszülött fiát, a ki ő helyette uralkodandó volt, és égőáldozatul megáldozá a kőfalon. Mely dolog felett az Izráel népe igen felháborodék, és elmenének onnét, és megtérének az ő földjökbe.
2Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.
3Félek azonban, hogy a miként …
5Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál.
22Héberek ők? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.
31Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.
10Ezt mondván nékik: Férfiak, látom, hogy nemcsak a teréhnek és a hajónak, hanem a mi életünknek is bántódásával és nagy kárával fog történni e hajózás.
12… is, ha valami módon eljutva Fénixbe, Kréta kikötőjébe, mely délnyugot …
17… megövedzvén a hajót; és mivel félnek vala, hogy zátonyra bukkannak, …
21… Jóllehet szükséges lett volna, óh férfiak, hogy engedelmeskedve nékem, ne …
23Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, a kié vagyok, a kinek szolgálok is,
24Ezt mondván: Ne félj Pál! A császár elé …
25Annakokáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istnnek, hogy úgy lesz, a mint nékem megmondatott.
29És mivel féltek, hogy szirtes helyekre vetődhetnek, …
36Felbátorodván pedig mindnyájan, szintén vevének magukhoz táplálékot.
4Hozzatok elő három-három férfiút nemzetségenként, és elküldöm őket, hogy keljenek fel és járják el a földet, és írják fel azt az ő örökségük szerint, és térjenek vissza hozzám;
7… pedig és Rúben és Manassé fél nemzetsége megkapták az ő …
8És felkelének azok a férfiak, és elmenének. Parancsola pedig …
9Elmenének azért a férfiak, és által menének a …
23Avvim, Pára és Ofra;
26Miczpe, Kefira és Mócza;
27Rekem, Jirpeél és Thareala;
4És monda nékem: Prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét!
7És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lőn zúgás és ímé …
9És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad …
10És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg.
12Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így …
17És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy egygyé legyenek kezedben.
20És ha e fák, a melyekre írsz, kezedben lesznek szemök láttára:
1A Filiszteusok pedig vevék az Isten ládáját és elvitték Ében-Ézerből Asdódba.
4Mikor pedig másnap korán reggel felkelének, ímé Dágon ismét leesett arczczal a földre az Úr ládája előtt; és Dágonnak feje és két kezefeje letörve a küszöbön valának, csak Dágon dereka maradt meg.
9És történt azután, hogy elvitték, az Úrnak keze igen nagy rémületére lőn a városnak; és megveré a városnak lakosait kicsinytől fogva nagyig, és fekélyek támadának rajtok.
2Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor férfi vagy asszony külön fogadást tesz, nazireusi fogadást, hogy így az Úrnak szentelje magát:
4… egész idején át semmit a félét ne igyék, a mi …
24Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet.
25Világosítsa meg az Úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad.
26Fordítsa az Úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked.
3Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.
17Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.
18A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem …
19Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén.
24A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel szógyultatok meg.
2Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
14De te maradj meg azokban, a miket tanultál és a mik reád bízattak, tudván kitől tanultad,
15És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által.
24Dávid pedig ül vala a két kapu között, és az őrálló felméne a kapu tetejére, a kőfalra, és felemelvén szemeit, látá, hogy egy ember igen fut egyedül.
26Látá pedig az őrálló, hogy másik ember is fut, és lekiálta az őrálló a kapunállónak, mondván: Ímé más ember is fut egyedül. Akkor monda a király: Az is hírmondó.
27Monda ismét az őrálló: A mint látom, az elsőnek olyan a futása, mint Akhimásnak, a Sádók fiának; és monda a király: Jó ember az, és jó hírrel jő.
30És monda a király: Eredj tova, és állj meg ott; félreméne azért, és megálla ott.
15Az pedig monda néki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem az én férjemet, s a fiam mandragóra-bogyóit is elvennéd tőlem? És monda Rákhel: Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragóra-bogyóiért.
17És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az ő méhében és szűle Jákóbnak ötödik fiat.
18… Isten jutalmamat, a miért szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezé nevét …
20… már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szűltem …
23És fogada méhében, és szűle fiat, s monda: Elvevé Isten az én gyalázatomat.
30Mert a mi kevesed vala én előttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged az én lábam nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam házáért is?
43És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala néki sok …
16És vivé Sáfán a könyvet a királyhoz, és elbeszélé néki a dolgot, mondván: Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven eljárnak;
22Elméne azért Hilkia és a király embere Húlda prófétaasszonyhoz, a Sallum feleségéhez, a ki Thókéhát fia vala, a ki Hasrának, a ruhák gondviselőjének fia vala (ő pedig Jeruzsálemben, a második utczában lakik vala) és a szerint szólának néki.
23Ki monda nékik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfinak, a ki titeket hozzám küldött;
25Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjeszszenek az ő kezeiknek minden cselekedetei által. Felgerjedt az én haragom e hely ellen, és el sem oltatik.
30… és ő vele Júdának minden férfiai, és Jeruzsálem lakosai, a …
5És vedd a ruhákat, és öltöztesd fel Áront a köntösbe, az efódhoz való palástba, és az efódba, meg a hósenbe és övezd fel őt az efód övével.
31A felavatási kost pedig vedd, és főzd meg annak húsát szent helyen.
45És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenök lészek.