1 Sámuel 2

Anna hálaéneke

1 És imádkozék Anna, és monda:

Örvendez az én szívem az Úrban,

Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban.

Az én szám felnyílt ellenségeim ellen,

Mert szabadításodnak örvendezek én!

2 Senki sincs olyan szent, mint az Úr,

Sőt rajtad kivül senki sincs.

Nincsen olyan kőszál, mint a mi Istenünk.

3 Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen;

Szátokból ne jőjjön kérkedő szó,

Mert mindentudó Isten az Úr,

És a cselekedeteket ő ítéli meg.

4 Az erős kézíjjasokat megrontja,

És a roskadozókat erővel övedzi fel,

5 A megelégedettek bérért szegődnek el,

Éhezők pedig nem lesznek;

S míg a magtalan hét gyermeket szül,

A sok gyermekű megfogyatkozik.

6 Az Úr öl és elevenít,

Sírba visz és visszahoz.

7 Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít,

Megaláz s fel is magasztal;

8 Felemeli a porból a szegényt,

És a sárból kihozza a szűkölködőt,

Hogy ültesse hatalmasok mellé,

És a dicsőségnek székét adja nékik;

Mert az Úré a földnek oszlopai,

És azokra helyezé a föld kerekségét.

9 Híveinek lábait megoltalmazza,

De az istentelenek setétségben némulnak el,

Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert.

10 Az Úr, a kik vele versengenek, megrontja,

Mennydörög felettök az égben,

Az Úr megítéli a földnek határait,

Királyának pedig hatalmat ad,

És felemeli felkentjének szarvát!