1 Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából. 2 Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait. 3 Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg. 4 Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia. 5 Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt. 6 Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala. 7 Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába. 8 Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy? 9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát. 10 De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság. 11 Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt. 12 Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul. 13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól. 14 Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.