35 Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van: 36 Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök. 37 Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik? 38 Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk. 39 És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. 40 Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével. 41 Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között. 42 Evének azért mindnyájan, és megelégedének; 43 És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is. 44 A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.