1 A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik. 2 Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az ő elméje nyilvánvalóvá legyen. 3 Mikor eljő az istentelen, eljő a megútálás; és a szidalommal a gyalázat. 4 Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje. 5 A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben. 6 A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az ő szája ütésekért kiált. 7 A bolondnak szája az ő romlása, és az ő beszédei az ő életének tőre. 8 A susárlónak beszédei hizelkedők; és azok a szív belsejét áthatják. 9 A ki lágyan viseli magát az ő dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz. 10 Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen. 11 A gazdagnak vagyona az ő erős városa, és mint a magas kőfal, az ő gondolatja szerint. 12 A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van. 13 A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve. 14 A férfiú lelke elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?