Isten gondviselése igazgatja az emberek szívét és útait
1 Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt! 2 Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr. 3 Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál. 4 A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn. 5 A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut. 6 A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik. 7 Az istentelenek pusztítása magával ragadja őket; mert nem akartak igazságot cselekedni. 8 Tekervényes a bűnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz. 9 Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban. 10 Az istentelennek lelke kiván gonoszt; és az ő szeme előtt nem talál könyörületre az ő felebarátja. 11 Mikor a csúfolót büntetik, az együgyű lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, ő veszi eszébe a tudományt. 12 Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek. 13 A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik. 14 A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást. 15 Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedőinek. 16 Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik. 17 Szűkölködő ember lesz, a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag! 18 Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen büntettetik meg. 19 Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonynyal. 20 Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt. 21 A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet. 22 A hősök városába felmegy a bölcs, és lerontja az ő bizodalmoknak erejét. 23 A ki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól. 24 A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik. 25 A restnek kivánsága megemészti őt; mert az ő kezei nem akarnak dolgozni. 26 Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg adományát. 27 Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi. 28 A hazug bizonyság elvész; a ki pedig jól figyelmez, örökké szól. 29 Megkeményíti az istentelen ember az ő orczáját; az igaz pedig jól rendeli az ő útát. 30 Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen. 31 Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!