A bölcseség barátságos hívása
1 Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván. 2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette. 3 Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein. 4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja: 5 Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem. 6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán. 7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz. 8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged. 9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot. 10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség. 11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit. 12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát. 13 Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud. 14 És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein, 15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon. 16 Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja: 17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges! 18 És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!