46 Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
47 És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
48 Mert reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
49 Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!
50 És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre [vagyon] azokon, a kik õt félik.
51 Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az õ szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
52 Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
53 Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
54 Felvevé Izráelnek, az õ szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ irgalmasságáról.
55 (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az õ magva iránt mindörökké!
46 Und Maria sprach: Meine Seele erhebet den HErrn,
47 und mein Geist freuet sich Gottes, meines Heilandes.
48 Denn er hat die Niedrigkeit seiner Magd angesehen. Siehe, von nun an werden mich selig preisen alle Kindeskinder.
49 Denn er hat große Dinge an mir getan, der da mächtig ist, und des Name heilig ist.
50 Und seine Barmherzigkeit währet immer für und für bei denen, die ihn fürchten.
51 Er übet Gewalt mit seinem Arm und zerstreuet, die hoffärtig sind in ihres Herzens Sinn.
52 Er stößet die Gewaltigen vom Stuhl und erhebt die Niedrigen.
53 Die Hungrigen füllet er mit Gütern und läßt die Reichen leer.
54 Er denket der Barmherzigkeit und hilft seinem Diener Israel auf,
55 wie er geredet hat unsern Vätern, Abraham und seinem Samen ewiglich.