Az ötezer ember megvendégelése
1 Ezek után elment Jézus a Galileai-tengeren, a Tiberiáson túl. 2 És nagy sokaság követte őt, mert látták az ő csodatételeit, amelyeket cselekedett a betegeken. 3 Felment pedig Jézus a hegyre, és leült ott a tanítványaival. 4 Közel volt pedig húsvét, a zsidók ünnepe.
5 Mikor azért felemelte Jézus a szemeit, és látta, hogy nagy sokaság jön hozzá, mondta Fülöpnek: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?" 6 Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar cselekedni.
7 Felelt neki Fülöp: „Kétszáz dénár árú kenyér nem elég nekik, hogy mindegyikük kapjon valami keveset."
8 Egyik az ő tanítványai közül, András, Simon Péter testvére ezt mondta neki: 9 „Van itt egy gyermek, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?"
10 Jézus pedig mondta: „Ültessétek le az embereket." És nagy fű volt azon a helyen. Leültek azért a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. 11 Jézus pedig vette a kenyereket, és hálát adva adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig azoknak, akik ültek, hasonlóképpen a halakból is, amennyit akartak.
12 Amint pedig jóllaktak, mondta a tanítványainak: „Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen." 13 Összeszedtek azért és megtöltöttek tizenkét kosarat az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak azok után, akik ettek.
14 Az emberek azért látva a jelt, amelyet Jézus tett, ezt mondták: „Bizonnyal ez az a próféta, aki eljövendő volt a világra."