25 És íme, volt Jeruzsálemben egy ember, akinek a neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő volt, és várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26 Azt a kinyilatkoztatást kapta a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. 27 A Lélek indításából a templomba ment, és amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy érte a törvény előírása szerint cselekedjenek, 28 karjába vette, és áldotta Istent, és ezt mondta:
29 „Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat
beszéded szerint békességben,
30 mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31 amelyet készítettél minden nép szeme láttára,
32 világosságul a pogányok megvilágosítására,
és a te népednek, Izraelnek dicsőségére."