Négyezer ember megvendégelése
1 Azokban a napokban, mivel ismét fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük, magához szólította Jézus a tanítványait, és mondta nekik: 2 „Szánakozom e sokaságon, mert immár harmadik napja, hogy velem vannak, és nincs mit enniük; 3 és ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton, mert némelyek közülük messziről jöttek."
4 A tanítványai pedig ezt felelték neki: „Honnan laktathatná jól ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?"
5 És megkérdezte őket: „Hány kenyeretek van?" Azok pedig mondták: „Hét."
6 Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vette a hét kenyeret, és hálákat adva, megszegte, és adta az ő tanítványainak, hogy tegyék eléjük. És a sokaság elé tették. 7 Volt egy kevés haluk is. És hálákat adva azt mondta, hogy tegyék eléjük azokat is. 8 Ettek azért, és jóllaktak; és fölszedték a maradék darabokat, hét kosárral. 9 Akik pedig ettek mintegy négyezren voltak. Ezután elbocsátotta őket.