21 Then Peter came and said to him, "Lord, how often shall my brother sin against me, and I forgive him? Until seven times?"

22 Jesus said to him, "I don’t tell you until seven times, but, until seventy times seven. 23 Therefore the Kingdom of Heaven is like a certain king who wanted to settle accounts with his servants. 24 When he had begun to settle, one was brought to him who owed him ten thousand talents. 25 But because he couldn’t pay, his lord commanded him to be sold, with his wife, his children, and all that he had, and payment to be made. 26 The servant therefore fell down and knelt before him, saying, ‘Lord, have patience with me, and I will repay you all!’ 27 The lord of that servant, being moved with compassion, released him and forgave him the debt.

28 "But that servant went out and found one of his fellow servants who owed him one hundred denarii, and he grabbed him and took him by the throat, saying, ‘Pay me what you owe!’

29 "So his fellow servant fell down at his feet and begged him, saying, ‘Have patience with me, and I will repay you!’ 30 He would not, but went and cast him into prison until he should pay back that which was due. 31 So when his fellow servants saw what was done, they were exceedingly sorry, and came and told their lord all that was done. 32 Then his lord called him in and said to him, ‘You wicked servant! I forgave you all that debt because you begged me. 33 Shouldn’t you also have had mercy on your fellow servant, even as I had mercy on you?’ 34 His lord was angry, and delivered him to the tormentors until he should pay all that was due to him. 35 So my heavenly Father will also do to you, if you don’t each forgive your brother from your hearts for his misdeeds."

21 Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?

22 Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.

23 Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az õ szolgáival.

24 Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós.

25 Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek.

26 Leborulván azért a szolga elõtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.

27 Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá õt, és az adósságot is elengedé néki.

28 Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az õ szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol.

29 Leborulván azért az õ szolgatársa az õ lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.

30 De õ nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté õt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik.

31 Látván pedig az õ szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az õ uroknak, a mik történtek vala.

32 Akkor elõhivatván õt az õ ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:

33 Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad?

34 És megharagudván az õ ura, átadta õt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik.

35 Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekbõl meg nem bocsátjátok, kiki az õ atyjafiának, az õ vétkeiket.