| 1 | But Job answered and said, | Jób pedig felele, és monda: |
| 2 | Oh that my grief were thoroughly weighed, and my calamity laid in the balances together! | Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba! |
| 3 | For now it would be heavier than the sand of the sea: therefore my words are swallowed up. | Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim. |
| 4 | For the arrows of the Almighty are within me, the poison of which drinketh up my spirit: the terrors of God set themselves in array against me. | Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem. |
| 5 | Doth the wild ass bray when he hath grass? or loweth the ox over his fodder? | Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett? |
| 6 | Can that which is unsavory be eaten without salt? or is there any taste in the white of an egg? | Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek? |
| 7 | The things that my soul refused to touch are as my sorrowful food. | Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér! |
| 8 | Oh that I might have my request; and that God would grant me the thing that I long for! | Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek; |
| 9 | Even that it would please God to destroy me; that he would let loose his hand, and cut me off! | És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem! |
| 10 | Then should I yet have comfort; yes, I would harden myself in sorrow: let him not spare; for I have not concealed the words of the Holy One. | Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét. |
| 11 | What is my strength, that I should hope? and what is my end, that I should prolong my life? | Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?! |
| 12 | Is my strength the strength of stones? or is my flesh of brass? | Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é? |
| 13 | Is not my help in me? and is wisdom driven quite from me? | Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?! |
| 14 | To him that is afflicted pity should be shown from his friend; but he forsaketh the fear of the Almighty. | A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét. |
| 15 | My brethren have dealt deceitfully as a brook, and as the stream of brooks they pass away; | Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok. |
| 16 | Which are blackish by reason of the ice, and in which the snow is hid: | A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög; |
| 17 | In the time when they become warm, they vanish: when it is hot, they are consumed out of their place. | Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak. |
| 18 | The paths of their way are turned aside; they go to nothing, and perish. | Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek. |
| 19 mapa | The troops of Tema looked, the companies of Sheba waited for them. | Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek. |
| 20 | They were confounded because they had hoped; they came thither, and were ashamed. | Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak. |
| 21 | For now ye are nothing: ye see my casting down, and are afraid. | Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek. |
| 22 | Did I say, Bring to me? or Give a reward for me of your substance? | Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem? |
| 23 | Or, Deliver me from the enemy's hand? or, Redeem me from the hand of the mighty? | Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem? |
| 24 | Teach me, and I will hold my tongue: and cause me to understand in what I have erred. | Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem. |
| 25 | How forcible are right words! but what doth your arguing reprove? | Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok? |
| 26 | Do ye imagine to reprove words, and the speeches of one that is desperate, which are as wind? | Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai! |
| 27 | Yes, ye overwhelm the fatherless, and ye dig a pit for your friend. | Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?! |
| 28 | Now therefore be content, look upon me; for it is evident to you if I lie. | Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom? |
| 29 | Return, I pray you, let it not be iniquity; yes, return again, my righteousness is in it. | Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll. |
| 30 | Is there iniquity in my tongue? cannot my taste discern perverse things? | Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot? |