1 A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra. Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.2 Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe&#59;3 ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.)

2 az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!

8 Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.)

9 Az elnyomottak menedéke az ÚR, menedék a nyomorúság idején.10 Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, URam, azokat, akik hozzád folyamodnak.

9 URam, Seregek Istene! Ki olyan erős, mint te, URam? Hűséged körülvesz téged!

4 A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az ÚR a magasságban.

29 Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok.

35 Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?36 Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat."37 De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak,39 sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

16 A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az ÚR ígérete szerint, amit megmondott Illés által.

39 Felhőt terített rájuk oltalmul, és tűzzel világított éjjel.40 Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket.41 Megnyitotta a kősziklát, és ömlött a víz, folyó áradt a szomjú földön.

25 Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.

18 Ismeri az ÚR a feddhetetlenek életét, és örökségük megmarad örökké.19 Nem szégyenülnek meg a gonosz időben sem, jóllaknak az éhínség napjaiban is.

3 Mert vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a szárazra. Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra.

4 Mert erőssége vagy a nincstelennek, erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben, mert a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar.

6 Sátor lesz árnyékul nappal a hőség ellen, menedék és rejtekhely a zivatar és az eső ellen.

2 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.

8 Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe&#59;9 üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk&#59;

7 Jó az ÚR! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra.

8 Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk.9 Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte.10 Határt szabott a vizeknek, ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel.

21 Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád.

26 De ő így szólt hozzájuk: "Mit féltek, ti kicsinyhitűek?" Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett.27 Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: "Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?"

30 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?"31 "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra?

6 az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.

19 Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek.