13 Te alkottad veséimet,

te formáltál anyám méhében.*

14 Magasztallak téged,

mert félelmes és csodálatos vagy;

csodálatosak alkotásaid,

és lelkem jól tudja ezt.

15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted,

amikor titkon formálódtam,

mintha a föld mélyén képződtem volna.

16 Alaktalan testemet már látták szemeid;

könyvedben minden meg volt írva,

a napok is, amelyeket nekem szántál,

bár még egy sem volt meg belőlük.

5 Mielőtt megformáltalak

az anyaméhben, már ismertelek,

és mielőtt a világra jöttél,

megszenteltelek,

népek prófétájává tettelek.*

9 Az Úrra bízta magát,

mentse hát meg őt,

szabadítsa meg, hiszen kedvelte!

5 Ahogyan nem ismered a szél útját,

vagy a csontok formálódását

a terhes asszony méhében,

éppúgy nem ismered Isten munkáját,

aki mindent alkotott.*

9 Csak megindítsam,

és ne vezessem le a szülést?

– kérdezi az Úr.

Vagy én, aki a szülést vezetem,

megakadályozzam? – kérdezi Istened.

3 Bizony, az Úr ajándéka a gyermek,

az anyaméh gyümölcse jutalom.*

17 minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.

27 Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle.

21 Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.*

14 De Jézus ezt mondta: „Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa."

16 Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.