1 E falou Davi ao Senhor as palavras deste cântico, no dia em que o Senhor o livrou das mãos de todos os seus inimigos e das mãos de Saul. 2 Disse pois: O Senhor é o meu rochedo, e o meu lugar forte, e o meu libertador.

3 Deus é o meu rochedo, nele confiarei; o meu escudo, e a força da minha salvação, o meu alto retiro, e o meu refúgio. Ó meu Salvador, da violência me salvas.

4 O Senhor, digno de louvor, invocarei, e de meus inimigos ficarei livre,

5 Porque me cercaram as ondas de morte; as torrentes dos homens ímpios me assombraram.

6 Cordas do inferno me cingiram; encontraram-me laços de morte.

7 Estando em angústia, invoquei ao Senhor, e a meu Deus clamei; do seu templo ouviu ele a minha voz, e o meu clamor chegou aos seus ouvidos.

8 Então se abalou e tremeu a terra, os fundamentos dos céus se moveram e abalaram, porque ele se irou.

9 Subiu fumaça de suas narinas, e da sua boca um fogo devorador; carvões se incenderam dele.

10 E abaixou os céus, e desceu; e uma escuridão havia debaixo de seus pés.

11 E subiu sobre um querubim, e voou; e foi visto sobre as asas do vento.

12 E por tendas pôs as trevas ao redor de si; ajuntamento de águas, nuvens dos céus.

13 Pelo resplendor da sua presença brasas de fogo se acenderam.

14 Trovejou desde os céus o Senhor; e o Altíssimo fez soar a sua voz.

15 E disparou flechas, e os dissipou; raios, e os perturbou.

16 E apareceram as profundezas do mar, e os fundamentos do mundo se descobriram; pela repreensão do Senhor, pelo sopro do vento das suas narinas.

17 Desde o alto enviou, e me tomou; tirou-me das muitas águas.

18 Livrou-me do meu poderoso inimigo, e daqueles que me tinham ódio, porque eram mais fortes do que eu.

19 Encontraram-me no dia da minha calamidade; porém o Senhor se fez o meu amparo.

20 E tirou-me para um lugar espaçoso, e livrou-me, porque tinha prazer em mim.

21 Recompensou-me o Senhor conforme a minha justiça; conforme a pureza de minhas mãos me retribuiu.

22 Porque guardei os caminhos do Senhor; e não me apartei impiamente do meu Deus.

23 Porque todos os seus juízos estavam diante de mim; e de seus estatutos não me desviei.

24 Porém fui sincero perante ele; e guardei-me da minha iniquidade.

25 E me retribuiu o Senhor conforme a minha justiça, conforme a minha pureza diante dos seus olhos.

26 Com o benigno te mostras benigno; com o homem íntegro te mostras perfeito.

27 Com o puro te mostras puro; mas com o perverso te mostras rígido.

28 E o povo aflito livras; mas teus olhos são contra os altivos, e tu os abaterás.

29 Porque tu, Senhor, és a minha lâmpada; e o Senhor ilumina as minhas trevas.

30 Porque contigo passo pelo meio de um esquadrão; pelo meu Deus salto um muro.

31 O caminho de Deus é perfeito, e a palavra do Senhor refinada; e é o escudo de todos os que nele confiam.

32 Por que, quem é Deus, senão o Senhor? E quem é rochedo, senão o nosso Deus?

33 Deus é a minha fortaleza e a minha força, e ele perfeitamente desembaraça o meu caminho.

34 Faz ele os meus pés como os das cervas, e me põe sobre as minhas alturas.

35 Instrui as minhas mãos para a peleja, de maneira que um arco de cobre se quebra pelos meus braços.

36 Também me deste o escudo da tua salvação, e pela tua brandura me vieste a engrandecer.

37 Alargaste os meus passos debaixo de mim, e não vacilaram os meus pés.

38 Persegui os meus inimigos, e os derrotei, e nunca me tornei até que os consumisse.

39 E os consumi, e os atravessei, de modo que nunca mais se levantaram, mas caíram debaixo dos meus pés.

40 Porque me cingiste de força para a peleja; fizeste abater-se debaixo de mim os que se levantaram contra mim,

41 E deste-me o pescoço de meus inimigos, daqueles que me tinham ódio, e os destruí.

42 Olharam, porém não houve libertador; sim, para o Senhor, porém não lhes respondeu.

43 Então os moí como o pó da terra; como a lama das ruas os trilhei e dissipei.

44 Também me livraste das contendas do meu povo; guardaste-me para cabeça das nações; o povo que não conhecia me servirá.

45 Os filhos de estranhos se me sujeitaram; ouvindo a minha voz, me obedeceram.

46 Os filhos de estranhos desfaleceram; e, cingindo-se, saíram dos seus esconderijos.

47 Vive o Senhor, e bendito seja o meu rochedo; e exaltado seja Deus, a rocha da minha salvação,

48 O Deus que me dá inteira vingança, e sujeita os povos debaixo de mim.

49 E o que me tira dentre os meus inimigos; e tu me exaltas sobre os que contra mim se levantam; do homem violento me livras.

50 Por isso, ó Senhor, te louvarei entre os gentios, e entoarei louvores ao teu nome.

51 Ele é a torre das salvações do seu rei, e usa de benignidade com o seu ungido, com Davi, e com a sua descendência para sempre.

1 Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből. 2 És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.

3 Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én.

Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam.

Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.

4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó;

És megszabadulok ellenségeimtől.

5 Mert halál hullámai vettek engem körül,

Az istentelenség árjai rettentettek engem;

6 A pokol kötelei vettek körül,

S a halál tőrei estek reám.

7 Szükségemben az Urat hívtam,

S az én Istenemhez kiáltottam:

És meghallá lakóhelyéről szavamat,

S kiáltásom eljutott füleibe.

8 Akkor rengett és remegett a föld,

Az égnek fundamentumai inogtak,

És megrendülének, mert haragudott Ő.

9 Füst szállt fel orrából,

És emésztő tűz szájából,

Izzószén gerjedt belőle.

10 Lehajtá az eget és leszállt,

És homály volt lábai alatt.

11 A Khérubon ment és röpült,

És a szelek szárnyain tünt fel.

12 Sötétségből maga körül sátrakat emelt,

Esőhullást, sürű felhőket.

13 Az előtte levő fényességből

Izzó szenek gerjedének.

14 És dörgött az égből az Úr,

És a Magasságos hangot adott.

15 Ellövé nyilait és szétszórta azokat,

Villámot, és összekeverte azokat.

16 És meglátszottak a tenger örvényei,

S a világ fundamentumai felszínre kerültek,

Az Úrnak feddésétől,

Orra leheletének fúvásától.

17 Lenyúlt a magasságból és felvett engem,

S a mélységes vizekből kihúzott engem.

18 Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem;

Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.

19 Reámtörtek nyomorúságom napján,

De az Úr gyámolóm volt nékem.

20 Tágas helyre vitt ki engem,

Kiragadott, mert jóakaróm nékem.

21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint,

Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.

22 Mert megőriztem az Úrnak utait,

S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.

23 Mert ítéletei mind előttem vannak,

S rendeléseitől nem távoztam el.

24 Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.

25 Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint,

Szemei előtt való tisztaságom szerint.

26 Az irgalmashoz irgalmas vagy,

A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.

27 A tisztához tiszta vagy,

A visszáshoz pedig visszás.

28 Segítesz a nyomorult népen,

Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.

29 Mert te vagy az én szövétnekem, Uram,

S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.

30 Mert veled harczi seregen is átfutok,

Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.

31 Az Istennek útja tökéletes;

Az Úrnak beszéde tiszta;

Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.

32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül?

S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

33 Isten az én erős kőváram,

Ki vezérli az igaznak útját.

34 Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé,

S magas helyekre állít engem.

35 Kezeimet harczra tanítja,

Hogy az érczív karjaim által törik el.

36 Idvességednek paizsát adtad nékem,

S kegyelmed nagygyá tett engem.

37 Lépéseimet kiszélesítetted alattam.

És bokáim meg nem tántorodtak.

38 Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket,

Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.

39 Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek,

Lábaim alatt hullanak el.

40 Mert te erővel öveztél fel engem a harczra,

Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.

41 Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem,

Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,

42 Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa,

Az Úrhoz, de nem felelt nékik.

43 Szétmorzsolom őket, mint a föld porát,

Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.

44 Megmentettél népemnek pártoskodásaitól,

Népeknek fejéül tartasz fenn engemet,

Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.

45 Idegen fiak hizelkednek nékem,

S egy hallásra engedelmeskednek,

46 Idegen fiak elcsüggednek,

S váraikból reszketve jőnek elő.

47 Él az Úr és áldott az én kősziklám.

Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.

48 Isten az, ki bosszút áll értem,

S alám hajtja a népeket.

49 Ki megment engem ellenségeimtől,

Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött,

S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

50 Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között,

S nevednek dícséretet éneklek.

51 Nagy segítséget ad az ő királyának,

Irgalmasságot cselekszik felkentjével,

Dáviddal és az ő magvával mindörökké!