1 E cantou Débora e Baraque, filho de Abinoão, naquele mesmo dia, dizendo:

2 Louvai ao Senhor pela vingança de Israel, quando o povo se ofereceu voluntariamente.

3 Ouvi, reis; dai ouvidos, príncipes; eu, eu cantarei ao Senhor; salmodiarei ao Senhor Deus de Israel.

4 Ó Senhor, saindo tu de Seir, caminhando tu desde o campo de Edom, a terra estremeceu; até os céus gotejaram; até as nuvens gotejaram águas.

5 Os montes se derreteram diante do Senhor, e até Sinai diante do Senhor Deus de Israel.

6 Nos dias de Sangar, filho de Anate, nos dias de Jael cessaram os caminhos; e os que andavam por veredas iam por caminhos torcidos.

7 Cessaram as aldeias em Israel, cessaram; até que eu, Débora, me levantei, por mãe em Israel me levantei.

8 E se escolhia deuses novos, logo a guerra estava às portas; via-se por isso escudo ou lança entre quarenta mil em Israel?

9 Meu coração é para os legisladores de Israel, que voluntariamente se ofereceram entre o povo; bendizei ao Senhor.

10 Vós os que cavalgais sobre jumentas brancas, que vos assentais em juízo, que andais pelo caminho, falai disto.

11 Donde se ouve o estrondo dos flecheiros, entre os lugares onde se tiram águas, ali falai das justiças do Senhor, das justiças que fez às suas aldeias em Israel; então o povo do Senhor descia às portas.

12 Desperta, desperta, Débora, desperta, desperta, entoa um cântico; levanta-te, Baraque, e leva presos os teus cativos, tu, filho de Abinoão.

13 Então fez dominar sobre os nobres entre o povo, aos que restaram; fez-me o Senhor dominar sobre os poderosos.

14 De Efraim saiu a sua raiz contra Amaleque; e depois de ti vinha Benjamim dentre os teus povos; de Maquir desceram os legisladores, e de Zebulom os que levaram a cana do escriba.

15 Também os principais de Issacar foram com Débora; e como Issacar, assim também Baraque, foi enviado a pé para o vale; nas divisões de Rúben foram grandes as resoluções do coração.

16 Por que ficaste tu entre os currais para ouvires os balidos dos rebanhos? Nas divisões de Rúben tiveram grandes esquadrinhações do coração.

17 Gileade ficou além do Jordão, e Dã por que se deteve nos navios? Aser se assentou na beira dos mares, e ficou junto às suas baías.

18 Zebulom é um povo que expôs a sua vida à morte, como também Naftali, nas alturas do campo.

19 Vieram reis, pelejaram; então pelejaram os reis de Canaã em Taanaque, junto às águas de Megido; não tomaram despojo de prata.

20 Desde os céus pelejaram; até as estrelas desde os lugares dos seus cursos pelejaram contra Sísera.

21 O ribeiro de Quisom os arrastou, aquele antigo ribeiro, o ribeiro de Quisom. Pisaste, ó minha alma, à força.

22 Então os cascos dos cavalos se despedaçaram; pelo galopar, o galopar dos seus valentes.

23 Amaldiçoai a Meroz, diz o anjo do Senhor, severamente amaldiçoai aos seus moradores; porquanto não vieram ao socorro do Senhor, ao socorro do Senhor com os valorosos.

24 Bendita seja entre as mulheres, Jael, mulher de Héber, o queneu; bendita seja entre as mulheres nas tendas.

25 Água pediu ele, leite lhe deu ela; em prato de nobres lhe ofereceu manteiga.

26 À estaca estendeu a sua mão esquerda, e ao martelo dos trabalhadores a sua direita; e matou a Sísera, e rachou-lhe a cabeça, quando lhe pregou e atravessou as fontes.

27 Entre os seus pés se encurvou, caiu, ficou estirado; entre os seus pés se encurvou, caiu; onde se encurvou, ali caiu, morto.

28 A mãe de Sísera olhava pela janela, e exclamava pela grade: Por que tarda em vir o seu carro? Por que se demoram os ruídos dos seus carros?

29 As mais sábias das suas damas responderam; e até ela respondia a si mesma:

30 Porventura não achariam e repartiriam despojos? Uma ou duas moças a cada homem? Para Sísera despojos de estofos coloridos, despojos de estofos coloridos bordados; de estofos coloridos bordados de ambos os lados como despojo para os pescoços.

31 Assim, ó Senhor, pereçam todos os teus inimigos! Porém os que te amam sejam como o sol quando sai na sua força.

32 E sossegou a terra quarenta anos.

1 Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:

2 Hogy a vezérek vezettek Izráelben,

Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!

3 Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek!

Én, én az Úrnak éneket mondok,

Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének.

4 Uram, mikor Szeirből kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejéről:

Megrendült a föld, csepegett az ég,

A föllegek is víztől áradának.

5 A hegyek megrendültek az Úrnak orczája előtt,

Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe előtt.

6 Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban,

Jáhel idejében pihentek az utak,

És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.

7 Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen,

Mígnem én Debora felkelék,

Felkelék Izráel anyjaként.

8 Új isteneket ha választott a nép,

Mindjárt kigyúlt a harcz a kapuk előtt;

De paizs, és dárda avagy láttatott-é

A negyvenezereknél az Izráel között?

9 Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben,

Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!

10 Kik ültök fehér szamarakon,

Kik ültök a szőnyegeken

És a kik gyalog jártok: mind énekeljetek!

11 Az íjászok szavával a vízmerítők között,

Ott beszéljék az Úrnak igazságát,

Az ő faluihoz való igazságit Izráelben.

Akkor újra a kapukhoz vonul az Úr népe!

12 Kelj fel, kelj fel Debora!

Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket!

Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!

13 Akkor lejött a hősök maradéka;

Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.

14 Efraimból, kiknek gyökere Amálekben,

Utánad Benjámin, a te néped közé;

Mákirból jöttek le vezérek,

És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják.

15 És Issakhár fejedelmei Deborával,

És mint Issakhár, úgy Bárák

A völgybe rohan követőivel.

Csak a Rúben patakjainál

Vannak nagy elhatározások.

16 Miért maradtál ülve a hodályban?

Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?!

Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!

17 Gileád a Jordánon túl pihen.

Hát Dán miért időzik hajóinál?

Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.

18 De Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép,

És Nafthali, a mezőség magaslatain!

19 Királyok jöttek, harczoltanak;

Akkor harczoltak a Kanaán királyai

Taanaknál, Megiddó vizénél;

De egy darab ezüstöt sem vettenek.

20 Az égből harczoltak,

A csillagok az ő helyökből vívtak Siserával!

21 A Kison patakja seprette el őket;

Az ős patak, a Kison patakja!

Végy erőt én lelkem!

22 Akkor csattogtak a lovak körmei

A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.

23 Átkozzátok Mérozt – mond az Úr követje, –

Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére,

Az Úrnak segélyére vitézei közé.

24 De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel,

A Keneus Héber felesége,

A sátorban lakó nők felett legyen áldott!

25 Az vizet kért, ő tejet adott,

Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.

26 Balját a szegre,

Jobbját pedig a munkások pőrölyére nyújtotta,

És ütötte Siserát, szétzúzta fejét,

És összetörte, általfúrta halántékát,

27 Lábainál leroskadt, elesett, feküdt,

Lábai között leroskadt, elesett;

A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.

28 Kinézett az ablakon, és jajgatott

Siserának anyja a rostélyzat mögül:

„Miért késik megjőni szekere?

Hol késlekednek kocsijának gördülései?"

29 Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki;

Ő egyre csak azok szavait ismételgeti:

30 „Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak?

Egy-két leányt minden férfiúnak;

A festett kelmék zsákmányát Siserának;

Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket,

Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt."

31 Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram!

De a kik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében!

És megnyugovék a föld negyven esztendeig.