1 O peso da palavra do Senhor

contra a terra de Hadraque,

e Damasco, o seu repouso;

porque o olhar do homem,

e de todas as tribos

de Israel, se volta

para o Senhor.

2 E também Hamate

que confina com ela,

e Tiro e Sidom, ainda

que sejam mais sábias.

3 E Tiro edificou para si fortalezas,

e amontoou prata como o pó,

e ouro fino como a lama das ruas.

4 Eis que o Senhor a despojará

e ferirá no mar a sua força,

e ela será consumida

pelo fogo.

5 Ascalom o verá e temerá;

também Gaza,

e terá grande dor;

igualmente Ecrom;

porque a sua esperança será confundida;

e o rei de Gaza perecerá,

e Ascalom

não será

habitada.

6 E um bastardo habitará

em Asdode,

e exterminarei a soberba

dos filisteus.

7 E da sua boca tirarei o seu sangue,

e dentre os seus dentes as suas abominações;

e ele também ficará

como um remanescente

para o nosso Deus;

e será como governador

em Judá, e Ecrom

como um jebuseu.

8 E acampar-me-ei

ao redor da minha casa,

contra o exército,

para que ninguém passe,

nem volte;

para que

não passe mais

sobre eles o opressor;

porque agora vi

com os meus olhos.

9 Alegra-te muito, ó filha de Sião;

exulta, ó filha de Jerusalém;

eis que o teu rei virá a ti,

justo e Salvador, pobre,

e montado sobre um jumento,

e sobre um jumentinho, filho de jumenta.

10 E de Efraim destruirei os carros,

e de Jerusalém os cavalos;

e o arco de guerra será destruído,

e ele anunciará paz aos gentios;

e o seu domínio se estenderá

de mar a mar,

e desde o

rio até às

extremidades

da terra.

11 Ainda quanto a ti,

por causa do sangue

da tua aliança,

libertei os teus presos

da cova em que não havia água.

12 Voltai à fortaleza,

ó presos de esperança;

também hoje vos anuncio

que vos restaurarei

em dobro.

13 Porque curvei Judá para mim,

enchi com Efraim o arco;

suscitarei a teus filhos,

ó Sião, contra os teus filhos,

ó Grécia! E pôr-te-ei,

ó Sião, como a espada

de um poderoso.

14 E o Senhor será visto

sobre eles,

e as suas flechas sairão

como o relâmpago;

e o Senhor Deus soará a trombeta,

e irá com os redemoinhos

do sul.

15 O Senhor dos Exércitos os amparará;

eles devorarão,

depois que os tiverem sujeitado,

as pedras da funda;

também beberão

e farão barulho

como excitados pelo vinho;

e encher-se-ão

como bacias de sacrifício,

como os cantos

do altar.

16 E o Senhor seu Deus naquele dia os salvará,

como ao rebanho do seu povo:

porque como pedras

de uma coroa eles resplandecerão

na sua

terra.

17 Porque, quão grande é a sua bondade!

E quão grande é a sua formosura! O trigo fará florescer os jovens

e o mosto

as virgens.

1 Az Úr igéjének terhe a Kadrák földe ellen; Damaskus lesz pedig annak nyugvóhelye (mert az Úr szemmel tartja az embereket és Izráelnek minden törzsét); 2 És Hámát is, a mely szomszédos vele; Tírus és Sídon, noha igen okosak! 3 Várat épített magának Tírus, és annyi az ezüstje rakáson, mint a por, és az aranya, mint az utczák sara. 4 Ímé szegénynyé teszi őt az Úr, és megrontja hatalmát a tengeren, magát pedig tűz emészti meg. 5 Meglátja ezt Askalon és megretten; Gáza is és igen bánkódik; Ekron is, mert megszégyenült reménységében. Mert kivész a király Gázából, és Askalon lakatlan marad. 6 Asdódban pedig idegenek laknak, és a Filiszteusok kevélységét megtöröm. 7 Kivonszom a vért szájukból és útálatosságaikat fogaik közül, és ő is a mi Istenünké marad; és olyan lesz, mint egy fejedelem Júdában, Ekron pedig, mint a Jebuzeus. 8 És tábort járok házam körül, mint a sereg ellen, az ide-oda kóborlók ellen, és nem megy át többé rajtok a sarczoló, mert most szemmel tartom őt.

9 Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén. 10 És kivesztem a szekeret Efraimból és a lovat Jeruzsálemből, kivesztem a harczi kézívet is, és békességet hirdet a pogányoknak; és uralkodik tengertől tengerig, és a folyamtól a föld határáig. 11 Sőt a veled való szövetségnek véréért a te foglyaidat is kibocsátom a kútból, a melyben nincs víz. 12 Térjetek vissza az erősséghez, reménységnek foglyai! Ma is azt hirdetem néktek: kétszeresen megfizetek néked! 13 Mert kifeszítem Júdát magamnak mintegy kézívet és megtöltöm Efraimot; és felindítom fiaidat, oh Sion, a te fiaid ellen, oh Jáván, és olyanná teszlek, mint a hős fegyvere. 14 És megjelen felettök az Úr, és nyila repül mint a villámlás; az Úr Isten kürtöt fuvall, és déli szelekben nyomul elő. 15 A Seregeknek Ura megoltalmazza őket; megemésztik és letapossák a parittya-köveket, és isznak és zajongnak, mint a bortól, és megtelnek, mint a csészék és mint az oltár szegletei. 16 És megsegíti őket az Úr, az ő Istenök ama napon, mint az ő népének nyáját, és mint korona-kövek ragyognak az ő földén. 17 Oh, mily nagy az ő jósága és mily nagy az ő kedvessége! Ifjakat tesz virágzóvá a gabona, és leányokat a must.