1 Lembra-te, Senhor, de Davi, e de todas as suas aflições.2 Como jurou ao Senhor, e fez votos ao poderoso Deus de Jacó, dizendo:3 Certamente que não entrarei na tenda de minha casa, nem subirei à minha cama,4 Não darei sono aos meus olhos, nem repouso às minhas pálpebras,5 Enquanto não achar lugar para o Senhor, uma morada para o poderoso Deus de Jacó.6 Eis que ouvimos falar dela em Efrata, e a achamos no campo do bosque.7 Entraremos nos seus tabernáculos; prostrar-nos-emos ante o escabelo de seus pés.8 Levanta-te, Senhor, ao teu repouso, tu e a arca da tua força.9 Vistam-se os teus sacerdotes de justiça, e alegrem-se os teus santos.10 Por amor de Davi, teu servo, não faças virar o rosto do teu ungido.11 O Senhor jurou com verdade a Davi, e não se apartará dela: Do fruto do teu ventre porei sobre o teu trono.12 Se os teus filhos guardarem a minha aliança, e os meus testemunhos, que eu lhes hei de ensinar, também os seus filhos se assentarão perpetuamente no teu trono.13 Porque o Senhor escolheu a Sião; desejou-a para a sua habitação, dizendo:14 Este é o meu repouso para sempre; aqui habitarei, pois o desejei.15 Abençoarei abundantemente o seu mantimento; fartarei de pão os seus necessitados.16 Também vestirei os seus sacerdotes de salvação, e os seus santos saltarão de prazer.17 Ali farei brotar a força de Davi; preparei uma lâmpada para o meu ungido.18 Vestirei os seus inimigos de vergonha; mas sobre ele florescerá a sua coroa.

1 Grádicsok éneke.2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:7 Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!11 Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.