1 C'est pourquoi, ne pouvant attendre davantage, nous aimions mieux demeurer seuls à Athènes,

2 Et nous avons envoyé Timothée notre frère, ministre de Dieu, et notre compagnon d'oeuvre dans l'Évangile de Christ, pour vous affermir, et vous exhorter au sujet de votre foi;

3 Afin que nul ne soit ébranlé dans ces afflictions; car vous savez vous-mêmes que nous sommes destinés à cela.

4 Et, lorsque nous étions avec vous, nous vous prédisions que nous aurions à souffrir des afflictions, comme cela est arrivé, et comme vous le savez.

5 Ne pouvant donc attendre plus longtemps, je l'envoyai afin de savoir ce qu'il en était de votre foi, de peur que le tentateur ne vous ait séduits, et que notre travail ne soit devenu inutile.

6 Mais Timothée étant revenu depuis peu de chez vous auprès de nous, nous a apporté de bonnes nouvelles de votre foi et de votre charité, et nous a dit que vous conservez toujours un bon souvenir de nous, désirant de nous voir, comme nous-mêmes nous désirons de vous voir.

7 C'est pourquoi, frères, nous avons été consolés par votre foi, dans toutes nos afflictions et dans toutes nos angoisses.

8 Car nous vivons maintenant, puisque vous demeurez fermes dans le Seigneur.

9 Et quelles actions de grâces ne pouvons-nous pas rendre à Dieu à votre sujet, pour toute la joie que nous éprouvons devant notre Dieu, à cause de vous!

10 Nous le prions, avec une ardeur excessive jour et nuit, que nous puissions voir votre visage et combler les lacunes de votre foi.

11 Que Dieu lui-même, notre Père et notre Seigneur, Jésus-Christ, conduisent nos pas vers vous.

12 Et que le Seigneur vous fasse croître et abonder en charité les uns envers les autres, et envers tous, comme il en est de nous envers vous;

13 Et qu'il affermisse vos cœurs pour qu'ils soient irrépréhensibles dans la sainteté devant Dieu notre Père, à l'apparition de notre Seigneur Jésus-Christ avec tous ses saints.

1 Annakokáért, mivelhogy tovább már el nem tûrhetõk, jónak ítélénk, hogy magunk maradjunk Athénében,

2 És elküldöttük Timótheust, a mi atyánkfiát és Istennek szolgáját és munkatársunkat a Krisztus evangyéliomának [hirdetésében,] hogy erõsítsen titeket és intsen titeket a ti hitetek felõl;

3 Hogy senki meg ne tántorodjék ama szorongattatások között; mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk.

4 Mert mikor közöttetek valánk is, elõre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve; a mint meg is történt, és tudjátok.

5 Annakokáért én is, mivelhogy tovább már nem tûrhetém, elküldék, hogy megismerjem a ti hiteteket, ha nem kísértett-é meg valami módon titeket a kísértõ, és nem lett-é hiábavaló a mi fáradságunk?

6 Most pedig, a mikor megérkezett hozzánk Timótheus ti tõletek, és örömhírt hozott nékünk a ti hitetek és szeretetetek felõl, és arról, hogy jó emlékezéssel vagytok irántunk, mindenkor kívánván látni minket, miképen mi is titeket;

7 Ezáltal megvígasztalódtunk reátok nézve, atyámfiai, minden mi szorongattatásunk és szükségünk mellett is, a ti hitetek által:

8 Mert szinte megelevenedünk, ha ti erõsek vagytok az Úrban.

9 Mert milyen hálával is fizethetünk az Istennek ti érettetek, mindazért az örömért, a melylyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk elõtt?!

10 Mikor éjjel-nappal nagy buzgón esedezünk, hogy megláthassuk a ti orczátokat, és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait.

11 Maga pedig az Isten és a mi Atyánk, és a mi Urunk a Jézus Krisztus egyengesse meg a mi útunkat ti hozzátok!

12 Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bõségesekké az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, a milyenek vagyunk mi is ti irántatok;

13 Hogy erõsekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk elõtt, a mikor eljõ a mi Urunk Jézus Krisztus minden õ szenteivel egyetemben.