1 Or Josias célébra la pâque à l'Éternel, à Jérusalem, et on immola la pâque, le quatorzième jour du premier mois.

2 Et il établit les sacrificateurs dans leurs charges, et les encouragea au service de la maison de l'Éternel.

3 Il dit aussi aux Lévites qui enseignaient tout Israël, et qui étaient consacrés à l'Éternel: Mettez l'arche sainte dans la maison que Salomon, fils de David, roi d'Israël, a bâtie. Vous n'avez plus à la porter sur l'épaule; maintenant, servez l'Éternel, votre Dieu, et son peuple d'Israël.

4 Tenez-vous prêts, selon les maisons de vos pères, selon vos divisions, suivant l'écrit de David, roi d'Israël, et suivant l'écrit de Salomon, son fils;

5 Tenez-vous dans le sanctuaire, selon les classes des maisons des pères, pour vos frères, les enfants du peuple, et selon le partage de la maison des pères des Lévites.

6 Immolez la pâque, sanctifiez-vous, et préparez-la pour vos frères, en faisant selon la Parole de l’Éternel prononcée par Moïse.

7 Et Josias fit aux gens du peuple, à tous ceux qui se trouvaient là, un présent de menu bétail, en agneaux et en chevreaux, au nombre de trente mille, le tout pour faire la pâque, et de trois mille bœufs; cela fut pris sur les biens du roi.

8 Et ses chefs firent un présent volontaire au peuple, aux sacrificateurs et aux Lévites. Hilkija, Zacharie et Jéhiel, princes de la maison de Dieu, donnèrent aux sacrificateurs, pour faire la pâque, deux mille six cents agneaux, et trois cents bœufs.

9 Conania, Shémaja et Nathanaël, ses frères, et Hashabia, Jéïel et Jozabad, chefs des Lévites, en présentèrent cinq mille aux Lévites pour faire la pâque, et cinq cents bœufs.

10 Le service étant préparé, les sacrificateurs se tinrent à leurs places, ainsi que les Lévites suivant leurs divisions, selon le commandement du roi.

11 Puis on immola la pâque; et les sacrificateurs répandaient le sang reçu des mains des Lévites, et les Lévites dépouillaient les victimes.

12 Ils mirent à part les holocaustes, pour les donner aux gens du peuple, suivant les divisions des maisons de leurs pères, afin de les offrir à l'Éternel, selon qu'il est écrit au livre de Moïse; ils firent de même pour les bœufs.

13 Et ils firent cuire la pâque au feu, selon l'ordonnance; et ils firent cuire les choses consacrées, dans des chaudières, des chaudrons et des poêles; et ils s'empressaient de les distribuer à tous les gens du peuple.

14 Ensuite ils apprêtèrent ce qui était pour eux et pour les sacrificateurs; car les sacrificateurs, enfants d'Aaron, furent occupés jusqu'à la nuit à offrir les holocaustes et les graisses; c'est pourquoi, les Lévites apprêtèrent ce qu'il fallait pour eux et pour les sacrificateurs, enfants d'Aaron.

15 Or les chantres, enfants d'Asaph, étaient à leur place, selon le commandement de David, d'Asaph, d'Héman et de Jéduthun, le Voyant du roi; et les portiers étaient à chaque porte. Ils n'eurent pas à interrompre leur service, car les Lévites, leurs frères, apprêtaient ce qui était pour eux.

16 Ainsi, tout le service de l'Éternel fut organisé en ce jour-là, pour faire la pâque, et pour offrir les holocaustes sur l'autel de l'Éternel, selon le commandement du roi Josias.

17 Les enfants d'Israël qui s'y trouvèrent, célébrèrent donc la pâque, en ce temps-là, et la fête des pains sans levain, pendant sept jours.

18 On n'avait point célébré de pâque semblable en Israël, depuis les jours de Samuel, le prophète; et aucun des rois d'Israël n'avait célébré une pâque pareille à celle que célébrèrent Josias, les sacrificateurs et les Lévites, tout Juda et Israël, qui s'y trouvèrent avec les habitants de Jérusalem.

19 Cette pâque fut célébrée la dix-huitième année du règne de Josias.

20 Après tout cela, quand Josias eut réparé le temple, Néco, roi d'Égypte, monta pour faire la guerre à Carkémish, sur l'Euphrate; et Josias sortit à sa rencontre.

21 Mais Néco lui envoya des messagers, pour lui dire: Qu'y a-t-il entre moi et toi, roi de Juda? Ce n'est pas à toi que j'en veux aujourd'hui, mais à une maison avec laquelle je suis en guerre; et Dieu m'a dit de me hâter. Cesse de t'opposer à Dieu, qui est avec moi, de peur qu'il ne te détruise.

22 Cependant Josias ne voulut point se détourner de lui; il se déguisa pour combattre contre lui; et il n'écouta pas les paroles de Néco, qui procédaient de la bouche de Dieu. Il vint donc pour combattre, dans la plaine de Méguiddo.

23 Et les archers tirèrent sur le roi Josias; et le roi dit à ses serviteurs: Emportez-moi, car je suis fort blessé.

24 Et ses serviteurs l'emportèrent du char, le mirent sur un second char qu'il avait, et le menèrent à Jérusalem, et il mourut. Puis il fut enseveli dans les tombeaux de ses pères, et tous ceux de Juda et de Jérusalem pleurèrent Josias.

25 Jérémie fit aussi une complainte sur Josias; et tous les chantres et toutes les chanteuses ont parlé de Josias dans leurs complaintes, jusqu'à ce jour, et on en a fait une coutume en Israël. Voici, ces choses sont écrites dans les complaintes.

26 Le reste des actions de Josias, et ses oeuvres de piété, conformes à ce qui est écrit dans la loi de l'Éternel,

27 Ses premières et ses dernières actions, sont écrites dans le livre des rois d'Israël et de Juda.

1 És megtartá Jósiás Jeruzsálemben a húsvétünnepet az Úrnak; és megölék a páskha[bárányt] az elsõ hónap tizennegyedik napján.

2 És állítá a papokat az õrállásukra, és buzdítá õket az Úr házának szolgálatára.

3 És monda a Lévitáknak, a kik az egész Izráelt oktatják, és magokat az Úrnak szentelék: Helyheztessétek a szent ládát a házba, a melyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izráel királya; nem kell most vállatokon hordoznotok; hanem szolgáljatok az Úrnak, a ti Istenteknek, és az õ népének az Izráelnek.

4 És készítsétek el [magatokat] a ti családjaitok és csoportjaitok szerint, a mint Dávid az Izráel királya elrendelte volt, és megírta az õ fia Salamon.

5 És álljatok a szent helyen, a nép közül való testvéreitek családjainak csoportjai és a Léviták családjának [egy]-[egy] csoportja szerint.

6 Azután öljétek meg a páskha[bárányt,] és szenteljétek meg magatokat, és készítsétek el azt a ti atyátokfiainak, hogy az Úrnak Mózes által tett beszéde szerint cselekedjetek.

7 És ada Jósiás a nép fiai számára juhokat, bárányokat és gödölyéket, mindezeket a húsvéti áldozatokra; mindenkinek, valaki ott találtatik vala, szám szerint harminczezeret, és háromezer tulkot; ezek mind a királyéból valának.

8 Az õ fejedelmei is szabad akaratjokból a községnek, a papoknak és a Lévitáknak adakozának; Hilkia, Zakariás és Jéhiel, az Isten házának fejedelmei, adának a papoknak a húsvét áldozatira kétezerhatszáz [juhot] és háromszáz tulkot.

9 Konánia pedig és Semája és Nétanéel az õ atyjafiai, Hasábia, Jéhiel és Józabád, a Léviták fejedelmei, adának a Lévitáknak a húsvét áldozatira ötezer [juhot] és ötszáz tulkot.

10 Készen levén a szolgálat, a papok helyeikre állának, a Léviták is csapatjaik szerint, a mint a király parancsolta.

11 Megölék azért a páskha[bárányt,] és a papok hintik vala kezökbõl a [vért], a Léviták pedig a [bárányok] bõrét húzzák le.

12 És külön választák az egészen égõáldozatra valókat, hogy adnák azokat a nép közül való családok csoportjainak, hogy áldoznának az Úrnak, a mint a Mózes könyvében megiratott; azonképen a tulkokból is [elválaszták.]

13 És megsüték a páskha[bárányt] szokás szerint a tûznél; a megszenteltetett állatokat pedig megfõzék fazekakban, vasfazekakban és üstökben: és nagy hamarsággal adák az egész községnek.

14 Ezek után magoknak és a papoknak is elkészíték [a páskhabárányt], mert a papok, az Áron fiai az égõáldozatoknak és a kövérségeknek megáldozásával el valának foglalva [késõ] éjszakáig, azért a Léviták készíték el mind magoknak, mind a papoknak, az Áron fiainak.

15 Az éneklõk is, az Asáf fiai, szolgálatukban valának, Dávidnak, Asáfnak, Hémánnak és Jédutunnak, a király prófétájának parancsolatja szerint; az ajtónállók is mindnyájan az ajtóknál valának; nem távozhatának szolgálatukból, hanem az õ atyjokfiai, a Léviták készíték vala el nékik.

16 És elkészüle az Úrnak minden szolgálata azon a napon, hogy megtartanák a páskhát, egészen égõáldozatokkal áldozván az Úr oltárán, a Jósiás király parancsolatja szerint.

17 Megtartották tehát az Izráel fiai, a kik jelen lehetének, a páskhát abban az idõben, és a kovász nélkül való kenyerek ünnepét hét napon át.

18 Ehez hasonló páskhát nem tartottak Izráelben a Sámuel próféta idejétõl fogva; Izráel királyai közül is senki sem tartott olyan páskhát, a milyet Jósiás tartott és a papok, a Léviták, egész Júda, és a kik Izráelbõl jelen voltak, és Jeruzsálem lakosai.

19 Jósiás királyságának tizennyolczadik évében tartatott ez a páskha.

20 Mindezek után, hogy az [Isten] házát Jósiás helyreállítá, feljöve Nékó, Égyiptom királya, hogy az Eufrátes mellett való Kárkemis városát elfoglalná; és Jósiás ellene ment.

21 És noha követeket külde õ hozzá [Nékó], ezt mondván: Mi közöm te hozzád nékem, Júda királya? Mert én most nem ellened [megyek], hanem az én országom ellensége ellen, és Isten parancsolta, hogy siessek; ne tusakodjál az Isten ellen, a ki én velem van, hogy el ne veszessen téged;

22 Mindazáltal Jósiás nem tére ki õ elõle, hanem, hogy megütköznék vele, öltözetit megváltoztatá, és nem hallgatott Nékó beszédeire, a [melyek] az Isten szájából [származtak vala.] Elméne azért, hogy megütközzék vele Megiddó mezején.

23 Akkor a kézívesek nyilakat lövének Jósiás királyra, és monda a király az õ szolgáinak: Vigyetek ki engem innét; mert nagyon megsebesültem.

24 Levévén azért õt az õ szolgái a szekérbõl, másik szekerére helyezék, és vivék Jeruzsálembe: És meghala, és eltemetteték az õ atyáinak sírjába; s egész Júda és Jeruzsálem siránkozék Jósiás felett.

25 Jerémiás is siratá Jósiást, és siralmas énekekkel siratják vala õt az éneklõ férfiak és asszonyok mindnyájan mind e mai napig, a melyek szokásossá lettek Izráelben, s ímé azok meg vannak írva a [Jerémiás] siralmaiban.

26 Jósiásnak pedig többi dolgai, és a szerint való jó tettei, a mint az Úrnak törvényében meg van írva;

27 És az õ elsõ és utolsó dolgai, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak könyvében.