1 Falou Davi ao Senhor as palavras deste cântico, no dia em que o Senhor o livrou das mãos de todos os seus inimigos e das mãos de Saul. 2 E disse:

O Senhor é a minha rocha,

a minha cidadela, o meu libertador;

3 o meu Deus, o meu rochedo em que me refugio;

o meu escudo, a força da minha salvação,

o meu baluarte e o meu refúgio.

Ó Deus, da violência tu me salvas.

4 Invoco o Senhor, digno de ser louvado,

e serei salvo dos meus inimigos.

5 Porque ondas de morte me cercaram,

torrentes de impiedade me impuseram terror;

6 cadeias infernais me cingiram,

e tramas de morte me surpreenderam.

7 Na minha angústia, invoquei o Senhor,

clamei a meu Deus;

ele, do seu templo, ouviu a minha voz,

e o meu clamor chegou aos seus ouvidos.

8 Então, a terra se abalou e tremeu,

vacilaram também os fundamentos dos céus

e se estremeceram, porque ele se indignou.

9 Das suas narinas, subiu fumaça,

e, da sua boca, fogo devorador;

dele saíram carvões, em chama.

10 Baixou ele os céus, e desceu,

e teve sob os pés densa escuridão.

11 Cavalgava um querubim e voou;

e foi visto sobre as asas do vento.

12 Por pavilhão pôs, ao redor de si,

trevas, ajuntamento de águas, nuvens dos céus.

13 Do resplendor que diante dele havia,

brasas de fogo se acenderam.

14 Trovejou o Senhor desde os céus;

o Altíssimo levantou a sua voz.

15 Despediu setas, e espalhou os meus inimigos,

e raios, e os desbaratou.

16 Então, se viu o leito das águas,

e se descobriram os fundamentos do mundo,

pela repreensão do Senhor,

pelo iroso resfolgar das suas narinas.

17 Do alto, me estendeu ele a mão e me tomou;

tirou-me das muitas águas.

18 Livrou-me do forte inimigo,

dos que me aborreciam,

porque eram mais poderosos do que eu.

19 Assaltaram-me no dia da minha calamidade,

mas o Senhor me serviu de amparo.

20 Trouxe-me para um lugar espaçoso;

livrou-me, porque ele se agradou de mim.

21 Retribuiu-me o Senhor segundo a minha justiça,

recompensou-me conforme a pureza das minhas mãos.

22 Pois tenho guardado os caminhos do Senhor

e não me apartei perversamente do meu Deus.

23 Porque todos os seus juízos me estão presentes,

e dos seus estatutos não me desviei.

24 Também fui inculpável para com ele

e me guardei da iniquidade.

25 Daí, retribuir-me o Senhor segundo a minha justiça,

segundo a minha pureza diante dos seus olhos.

26 Para com o benigno, benigno te mostras;

com o íntegro, também íntegro.

27 Com o puro, puro te mostras;

com o perverso, inflexível.

28 Tu salvas o povo humilde,

mas, com um lance de vista, abates os altivos.

29 Tu, Senhor, és a minha lâmpada;

o Senhor derrama luz nas minhas trevas.

30 Pois contigo desbarato exércitos,

com o meu Deus, salto muralhas.

31 O caminho de Deus é perfeito;

a palavra do Senhor é provada;

ele é escudo para todos os que nele se refugiam.

32 Pois quem é Deus, senão o Senhor?

E quem é rochedo, senão o nosso Deus?

33 Deus é a minha fortaleza e a minha força

e ele perfeitamente desembaraça o meu caminho.

34 Ele deu a meus pés a ligeireza das corças

e me firmou nas minhas alturas.

35 Ele adestrou as minhas mãos para o combate,

de sorte que os meus braços vergaram um arco de bronze.

36 Também me deste o escudo do teu salvamento,

e a tua clemência me engrandeceu.

37 Alongaste sob meus passos o caminho,

e os meus pés não vacilaram.

38 Persegui os meus inimigos, e os derrotei,

e só voltei depois de haver dado cabo deles.

39 Acabei com eles, esmagando-os a tal ponto, que não puderam levantar-se;

caíram sob meus pés.

40 Pois de força me cingiste para o combate

e me submeteste os que se levantaram contra mim.

41 Também puseste em fuga os meus inimigos,

e os que me odiaram, eu os exterminei.

42 Olharam, mas ninguém lhes acudiu,

sim, para o Senhor, mas ele não respondeu.

43 Então, os moí como o pó da terra;

esmaguei-os e, como a lama das ruas, os amassei.

44 Das contendas do meu povo me livraste

e me fizeste cabeça das nações;

povo que não conheci me serviu.

45 Os estrangeiros se me sujeitaram;

ouvindo a minha voz, me obedeceram.

46 Sumiram-se os estrangeiros

e das suas fortificações saíram espavoridos.

47 Vive o Senhor, e bendita seja a minha Rocha!

Exaltado seja o meu Deus, a Rocha da minha salvação!

48 O Deus que por mim tomou vingança

e me submeteu povos;

49 o Deus que me tirou dentre os meus inimigos;

sim, tu que me exaltaste acima dos meus adversários

e me livraste do homem violento.

50 Celebrar-te-ei, pois, entre as nações, ó Senhor,

e cantarei louvores ao teu nome.

51 É ele quem dá grandes vitórias ao seu rei

e usa de benignidade para com o seu ungido,

com Davi e sua posteridade, para sempre.

1 Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá õt minden ellenségeinek kezébõl, és a Saul kezébõl.2 És monda: Az Úr az én kõsziklám és kõváram, és szabadítóm nékem.3 Az Isten az én erõsségem, õ benne bízom én. &Paizsom nékem õ s idvességemnek szarva, erõsségem és oltalmam. &Az én idvezítõm, ki megszabadítasz az erõszakosságtól.4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; &És megszabadulok ellenségeimtõl.5 Mert halál hullámai vettek engem körül, &Az istentelenség árjai rettentettek engem;6 A pokol kötelei vettek körül, &S a halál tõrei estek reám.7 Szükségemben az Urat hívtam, &S az én Istenemhez kiáltottam: &És meghallá lakóhelyérõl szavamat, &S kiáltásom eljutott füleibe.8 Akkor rengett és remegett a föld, &Az égnek fundamentumai inogtak, &És megrendülének, mert haragudott Õ.9 Füst szállt fel orrából, &És emésztõ tûz szájából, &Izzószén gerjedt belõle.10 Lehajtá az eget és leszállt, &És homály volt lábai alatt.11 A Khérubon ment és röpült, &És a szelek szárnyain tünt fel.12 Sötétségbõl maga körül sátrakat emelt, &Esõhullást, sürû felhõket.13 Az elõtte levõ fényességbõl &Izzó szenek gerjedének.14 És dörgött az égbõl az Úr, &És a Magasságos hangot adott.15 Ellövé nyilait és szétszórta azokat, &Villámot, és összekeverte azokat.16 És meglátszottak a tenger örvényei, &S a világ fundamentumai felszínre kerültek, &Az Úrnak feddésétõl, &Orra leheletének fúvásától.17 Lenyúlt a magasságból és felvett engem, &S a mélységes vizekbõl kihúzott engem.18 Hatalmas ellenségimtõl megszabadított engem; &Gyûlölõimtõl, kik hatalmasabbak valának nálam.19 Reámtörtek nyomorúságom napján, &De az Úr gyámolóm volt nékem.20 Tágas helyre vitt ki engem, &Kiragadott, mert jóakaróm nékem.21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, &Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.22 Mert megõriztem az Úrnak utait, &S gonoszul nem szakadtam el Istenemtõl.23 Mert ítéletei mind elõttem vannak, &S rendeléseitõl nem távoztam el.24 Tökéletes voltam elõtte, s õrizkedtem rosszaságomtól.25 Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, &Szemei elõtt való tisztaságom szerint.26 Az irgalmashoz irgalmas vagy, &A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.27 A tisztához tiszta vagy, &A visszáshoz pedig visszás.28 Segítesz a nyomorult népen, &Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.29 Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, &S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.30 Mert veled harczi seregen is átfutok, &Az én Istenemmel kõfalon is átugrom.31 Az Istennek útja tökéletes; &Az Úrnak beszéde tiszta; &Paizsa õ mindeneknek, a kik õ benne bíznak.32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? &S kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?33 Isten az én erõs kõváram, &Ki vezérli az igaznak útját.34 Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, &S magas helyekre állít engem.35 Kezeimet harczra tanítja, &Hogy az érczív karjaim által törik el.36 Idvességednek paizsát adtad nékem, &S kegyelmed nagygyá tett engem.37 Lépéseimet kiszélesítetted alattam. &És bokáim meg nem tántorodtak.38 Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom õket, &Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem õket.39 Megsemmisítem, eltiprom õket, hogy fel nem kelhetnek, &Lábaim alatt hullanak el.40 Mert te erõvel öveztél fel engem a harczra, &Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.41 Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, &Gyülölõim, a kiket elpusztítottam én,42 Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, &Az Úrhoz, de nem felelt nékik.43 Szétmorzsolom õket, mint a föld porát, &Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom õket.44 Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, &Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, &[Oly] nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.45 Idegen fiak hizelkednek nékem, &S [egy] hallásra engedelmeskednek,46 Idegen fiak elcsüggednek, &S váraikból reszketve jõnek elõ.47 Él az Úr és áldott az én kõsziklám. &Magasztaltassék az Isten, idvességem kõsziklája.48 Isten az, ki bosszút áll értem, &S alám hajtja a népeket.49 Ki megment engem ellenségeimtõl, &Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, &S az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.50 Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, &S nevednek dícséretet éneklek.51 Nagy segítséget ad az õ királyának, &Irgalmasságot cselekszik felkentjével, &Dáviddal és az õ magvával mindörökké!