1 Eu sou o homem que viu a aflição

pela vara do furor de Deus.

2 Ele me levou e me fez andar

em trevas e não na luz.

3 Deveras ele volveu contra mim a mão,

de contínuo, todo o dia.

4 Fez envelhecer a minha carne e a minha pele,

despedaçou os meus ossos.

5 Edificou contra mim

e me cercou de veneno e de dor.

6 Fez-me habitar em lugares tenebrosos,

como os que estão mortos para sempre.

7 Cercou-me de um muro, e já não posso sair;

agravou-me com grilhões de bronze.

8 Ainda quando clamo e grito,

ele não admite a minha oração.

9 Fechou os meus caminhos com pedras lavradas,

fez tortuosas as minhas veredas.

10 Fez-se-me como urso à espreita,

um leão de emboscada.

11 Desviou os meus caminhos e me fez em pedaços;

deixou-me assolado.

12 Entesou o seu arco

e me pôs como alvo à flecha.

13 Fez que me entrassem no coração

as flechas da sua aljava.

14 Fui feito objeto de escárnio para todo o meu povo

e a sua canção, todo o dia.

15 Fartou-me de amarguras,

saciou-me de absinto.

16 Fez-me quebrar com pedrinhas de areia os meus dentes,

cobriu-me de cinza.

17 Afastou a paz de minha alma;

esqueci-me do bem.

18 Então, disse eu: já pereceu a minha glória,

como também a minha esperança no Senhor.

19 Lembra-te da minha aflição e do meu pranto,

do absinto e do veneno.

20 Minha alma, continuamente, os recorda

e se abate dentro de mim.

21 Quero trazer à memória

o que me pode dar esperança.

22 As misericórdias do Senhor são a causa de não sermos consumidos,

porque as suas misericórdias não têm fim;

23 renovam-se cada manhã.

Grande é a tua fidelidade.

24 A minha porção é o Senhor, diz a minha alma;

portanto, esperarei nele.

25 Bom é o Senhor para os que esperam por ele,

para a alma que o busca.

26 Bom é aguardar a salvação do Senhor,

e isso, em silêncio.

27 Bom é para o homem

suportar o jugo na sua mocidade.

28 Assente-se solitário e fique em silêncio;

porquanto esse jugo Deus pôs sobre ele;

29 ponha a boca no pó;

talvez ainda haja esperança.

30 Dê a face ao que o fere;

farte-se de afronta.

31 O Senhor não rejeitará

para sempre;

32 pois, ainda que entristeça a alguém,

usará de compaixão segundo a grandeza das suas misericórdias;

33 porque não aflige, nem entristece de bom grado

os filhos dos homens.

34 Pisar debaixo dos pés

a todos os presos da terra,

35 perverter o direito do homem

perante o Altíssimo,

36 subverter ao homem no seu pleito,

não o veria o Senhor?

37 Quem é aquele que diz, e assim acontece,

quando o Senhor o não mande?

38 Acaso, não procede do Altíssimo

tanto o mal como o bem?

39 Por que, pois, se queixa o homem vivente?

Queixe-se cada um dos seus próprios pecados.

40 Esquadrinhemos os nossos caminhos,

provemo-los e voltemos para o Senhor.

41 Levantemos o coração,

juntamente com as mãos, para Deus nos céus, dizendo:

42 Nós prevaricamos e fomos rebeldes,

e tu não nos perdoaste.

43 Cobriste-nos de ira e nos perseguiste;

e sem piedade nos mataste.

44 De nuvens te encobriste

para que não passe a nossa oração.

45 Como cisco e refugo nos puseste

no meio dos povos.

46 Todos os nossos inimigos

abriram contra nós a boca.

47 Sobre nós vieram o temor e a cova,

a assolação e a ruína.

48 Dos meus olhos se derramam torrentes de águas,

por causa da destruição da filha do meu povo.

49 Os meus olhos choram,

não cessam, e não há descanso,

50 até que o Senhor atenda

e veja lá do céu.

51 Os meus olhos entristecem a minha alma,

por causa de todas as filhas da minha cidade.

52 Caçaram-me, como se eu fosse ave,

os que sem motivo são meus inimigos.

53 Para me destruírem, lançaram-me na cova

e atiraram pedras sobre mim.

54 Águas correram sobre a minha cabeça;

então, disse: estou perdido!

55 Da mais profunda cova, Senhor,

invoquei o teu nome.

56 Ouviste a minha voz;

não escondas o ouvido aos meus lamentos, ao meu clamor.

57 De mim te aproximaste no dia em que te invoquei;

disseste: Não temas.

58 Pleiteaste, Senhor, a causa da minha alma,

remiste a minha vida.

59 Viste, Senhor, a injustiça que me fizeram;

julga a minha causa.

60 Viste a sua vingança toda,

todos os seus pensamentos contra mim.

61 Ouviste as suas afrontas, Senhor,

todos os seus pensamentos contra mim;

62 as acusações dos meus adversários

e o seu murmurar contra mim, o dia todo.

63 Observa-os quando se assentam e quando se levantam;

eu sou objeto da sua canção.

64 Tu lhes darás a paga, Senhor,

segundo a obra das suas mãos.

65 Tu lhes darás cegueira de coração,

a tua maldição imporás sobre eles.

66 Na tua ira, os perseguirás,

e eles serão eliminados de debaixo dos céus do Senhor.

1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt.2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.3 Bizony ellenem fordult, [ellenem] fordítja kezét minden nap.4 Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat.5 [Erõsséget] épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.8 Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.9 Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta.10 Ólálkodó medve õ nékem [és] lesben álló oroszlán.11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.15 Eltöltött engem keserûséggel, megrészegített engem ürömmel.16 És kova-kõvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.17 És kizártad lelkem a békességbõl; elfeledkeztem a jóról.18 És mondám: Elveszett az én erõm és az én reménységem az Úrban.19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrõl és a méregrõl!20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága!23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hûséged!24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.25 Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt.26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.29 Porba teszi száját, [mondván:] Talán van [még] reménység?30 Orczáját tartja az õt verõnek, megelégszik gyalázattal.31 Mert nem zár ki örökre az Úr.32 Sõt, ha megszomorít, meg is vígasztal az õ kegyelmességének gazdagsága szerint.33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe elõtt;36 Hogy elnyomassék az ember az õ peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?38 A Magasságosnak szájából nem jõ ki a gonosz és a jó.39 Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért [bûnhõdik.]40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.42 Mi voltunk gonoszok és pártütõk, azért nem bocsátottál meg.43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.44 Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.47 Rettegés és tõr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.48 Víz-patakok folynak alá az én szemembõl népem leányának romlása miatt.49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbõl.51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó verembõl.56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elõl.57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.61 Hallottad Uram az õ szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az õ gúnydaluk.64 Fizess meg nékik, Uram, az õ kezeiknek munkája szerint.65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.66 Üldözd haragodban, és veszesd el õket az Úr ege alól!