1 Vendo Balaão que bem parecia aos olhos do Senhor que abençoasse a Israel, não foi esta vez, como antes, ao encontro de agouros, mas voltou o rosto para o deserto. 2 Levantando Balaão os olhos e vendo Israel acampado segundo as suas tribos, veio sobre ele o Espírito de Deus. 3 Proferiu a sua palavra e disse:

Palavra de Balaão, filho de Beor,

palavra do homem de olhos abertos;

4 palavra daquele que ouve os ditos de Deus,

o que tem a visão do Todo-Poderoso

e prostra-se, porém de olhos abertos:

5 Que boas são as tuas tendas, ó Jacó!

Que boas são as tuas moradas, ó Israel!

6 Como vales que se estendem,

como jardins à beira dos rios,

como árvores de sândalo que o Senhor plantou,

como cedros junto às águas.

7 Águas manarão de seus baldes,

e as suas sementeiras terão águas abundantes;

o seu rei se levantará mais do que Agague,

e o seu reino será exaltado.

8 Deus tirou do Egito a Israel,

cujas forças são como as do boi selvagem;

consumirá as nações, seus inimigos,

e quebrará seus ossos,

e, com as suas setas, os atravessará.

9 Este abaixou-se, deitou-se como leão

e como leoa; quem o despertará?

Benditos os que te abençoarem,

e malditos os que te amaldiçoarem.

10 Então, a ira de Balaque se acendeu contra Balaão, e bateu ele as suas palmas. Disse Balaque a Balaão: Chamei-te para amaldiçoares os meus inimigos; porém, agora, já três vezes, somente os abençoaste. 11 Agora, pois, vai-te embora para tua casa; eu dissera que te cumularia de honras; mas eis que o Senhor te privou delas. 12 Então, Balaão disse a Balaque: Não falei eu também aos teus mensageiros, que me enviaste, dizendo: 13 ainda que Balaque me desse a sua casa cheia de prata e ouro, não poderia traspassar o mandado do Senhor, fazendo de mim mesmo bem ou mal; o que o Senhor falar, isso falarei? 14 Agora, eis que vou ao meu povo; vem, avisar-te-ei do que fará este povo ao teu, nos últimos dias.

15 Então, proferiu a sua palavra e disse:

Palavra de Balaão, filho de Beor,

palavra do homem de olhos abertos,

16 palavra daquele que ouve os ditos de Deus

e sabe a ciência do Altíssimo;

daquele que tem a visão do Todo-Poderoso

e prostra-se, porém de olhos abertos:

17 Vê-lo-ei, mas não agora;

contemplá-lo-ei, mas não de perto;

uma estrela procederá de Jacó,

de Israel subirá um cetro

que ferirá as têmporas de Moabe

e destruirá todos os filhos de Sete.

18 Edom será uma possessão;

Seir, seus inimigos, também será uma possessão;

mas Israel fará proezas.

19 De Jacó sairá o dominador

e exterminará os que restam das cidades.

20 Viu Balaão a Amaleque, proferiu a sua palavra e disse:

Amaleque é o primeiro das nações;

porém o seu fim será destruição.

21 Viu os queneus, proferiu a sua palavra e disse:

Segura está a tua habitação,

e puseste o teu ninho na penha.

22 Todavia, o queneu será consumido.

Até quando? Assur te levará cativo.

23 Proferiu ainda a sua palavra e disse:

Ai! Quem viverá, quando Deus fizer isto?

24 Homens virão das costas de Quitim em suas naus;

afligirão a Assur e a Héber;

e também eles mesmos perecerão.

25 Então, Balaão se levantou, e se foi, e voltou para a sua terra; e também Balaque se foi pelo seu caminho.

1 Mikor pedig látta Bálám, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja Izráelt, nem indula, mint az elõtt, varázslatok után, hanem fordítá az õ orczáját a puszta felé.2 És mikor felemelte Bálám az õ szemeit, látá Izráelt, a mint letelepedett az õ nemzetségei szerint; és Istennek lelke vala õ rajta.3 Akkor elkezdé az õ példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemû embernek szózata.4 Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel:5 Mily szépek a te sátoraid óh Jákób! a te hajlékaid óh Izráel!6 Mint kiterjesztett völgyek, mint kertek a folyóvíz mellett, mint az Úr plántálta áloék, mint czédrusfák a vizek mellett!7 Víz ömledez az õ vedreibõl, vetését bõ víz [öntözi;] királya nagyobb Agágnál, és felmagasztaltatik az õ országa.8 Isten hozta ki Égyiptomból, az õ ereje mint a vad bivalyé: megemészti a pogányokat, az õ ellenségeit; csontjaikat megtöri, és nyilaival által veri.9 Lehever, nyugszik mint hím oroszlán, és mint nõstény oroszlán; ki serkenti fel õt? A ki áld téged, áldott lészen, és ki átkoz téged, átkozott lészen.10 És felgerjede Báláknak haragja Bálám ellen, és egybeüté kezeit, és monda Bálák Bálámnak: Azért hívtalak téged, hogy átkozd meg ellenségeimet; és ímé igen megáldottad immár három ízben.11 Most azért fuss a te helyedre. Mondottam vala, hogy igen megtisztellek téged; de ímé megfosztott téged az Úr a tisztességtõl.12 És monda Bálám Báláknak: A te követeidnek is, a kiket küldöttél volt hozzám, nem így szólottam-é, mondván:13 Ha Bálák az õ házát ezüsttel és aranynyal tele adná is nékem, az Úrnak beszédét által nem hághatom, hogy magamtól jót, vagy rosszat cselekedjem. A mit az Úr szól, azt szólom.14 Most pedig én elmegyek ímé az én népemhez; jõjj, hadd jelentsem ki néked, mit fog cselekedni e nép a te népeddel, a következõ idõben.15 És elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyilt szemû ember szózata,16 Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, és a ki tudja a Magasságosnak tudományát, és a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel.17 Látom õt, de nem most; nézem õt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelbõl; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait.18 És Edom [más] birtoka lesz, Szeir az õ ellensége is [másnak] birtoka lesz; de hatalmasan cselekszik Izráel.19 És uralkodik a Jákóbtól való, és elveszti a városból a megmaradtat.20 És mikor látja vala Amáleket, elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Amálek elsõ a nemzetek között, de végezetre mindenestõl elvész.21 És mikor látja vala a Keneust, elkezdé példázó beszédét, és monda: Erõs a te lakhelyed, és sziklára raktad fészkedet;22 Mégis el fog pusztulni Kain; a míg Assur téged fogva viszen.23 Újra kezdé az õ példázó beszédét, és monda: Óh, ki fog élni még, a mikor véghez viszi ezt az Isten?24 És Kittim partjairól hajók [jõnek,] és nyomorgatják Assúrt, nyomorgatják Ébert is, és ez is mindenestõl elvész.25 Felkele azért Bálám, és elméne, hogy visszatérjen az õ helyére. És Bálák is elméne az õ útján.