1 Finally, my brethren, rejoice in the Lord. To write the same things to you, to me indeed is not irksome, but for you it is safe. 2 Beware of the dogs, beware of the evil workers, beware of the concision: 3 for we are the circumcision, who worship by the Spirit of God, and glory in Christ Jesus, and have no confidence in the flesh: 4 though I myself might have confidence even in the flesh: if any other man thinketh to have confidence in the flesh, I yet more: 5 circumcised the eighth day, of the stock of Israel, of the tribe of Benjamin, a Hebrew of Hebrews; as touching the law, a Pharisee; 6 as touching zeal, persecuting the church; as touching the righteousness which is in the law, found blameless. 7 Howbeit what things were gain to me, these have I counted loss for Christ. 8 Yea verily, and I count all things to be loss for the excellency of the knowledge of Christ Jesus my Lord: for whom I suffered the loss of all things, and do count them but refuse, that I may gain Christ, 9 and be found in him, not having a righteousness of mine own, even that which is of the law, but that which is through faith in Christ, the righteousness which is from God by faith: 10 that I may know him, and the power of his resurrection, and the fellowship of his sufferings, becoming conformed unto his death; 11 if by any means I may attain unto the resurrection from the dead. 12 Not that I have already obtained, or am already made perfect: but I press on, if so be that I may lay hold on that for which also I was laid hold on by Christ Jesus. 13 Brethren, I count not myself yet to have laid hold: but one thing I do, forgetting the things which are behind, and stretching forward to the things which are before, 14 I press on toward the goal unto the prize of the high calling of God in Christ Jesus. 15 Let us therefore, as many as are perfect, be thus minded: and if in anything ye are otherwise minded, this also shall God reveal unto you: 16 only, whereunto we have attained, by that same rule let us walk.

17 Brethren, be ye imitators together of me, and mark them that so walk even as ye have us for an ensample. 18 For many walk, of whom I told you often, and now tell you even weeping, that they are the enemies of the cross of Christ: 19 whose end is perdition, whose god is the belly, and whose glory is in their shame, who mind earthly things. 20 For our citizenship is in heaven; whence also we wait for a Saviour, the Lord Jesus Christ: 21 who shall fashion anew the body of our humiliation, that it may be conformed to the body of his glory, according to the working whereby he is able even to subject all things unto himself.

1 Továbbá atyámfiai, örüljetek az Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, tinéktek pedig bátorságos.

2 Õrizkedjetek az ebektõl, õrizkedjetek a gonosz munkásoktól, õrizkedjetek a megmetélkedéstõl:

3 Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, a kik lélekben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk:

4 Jóllehet énnékem van bizakodásom test szerint is. Ha bárki más mer testben bizakodni, én sokkal inkább;

5 Körülmetéltettem nyolczadnapon, Izráel nemzetségébõl, Benjámin törzsébõl való [vagyok,] zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus,

6 Buzgóság tekintetében az egyházat üldözõ, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam.

7 De a melyek nékem [egykor] nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.

8 Sõt annakfelette [most] is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem,

9 És találtassam Õ benne, mint a kinek nincsen saját igazságom a törvénybõl, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentõl való igazságom a hit alapján:

10 Hogy megismerjem Õt, és az Õ feltámadásának erejét, és az Õ szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az õ halálához;

11 Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására.

12 Nem [mondom], hogy már elértem, vagy [hogy] már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.

13 Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna:

14 De egyet [cselekszem,] azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek elõttem vannak, nékik dõlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülrõl való elhívása jutalmára.

15 Valakik annakokáért tökéletesek [vagyunk,] ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek:

16 Csakhogy a mire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.

17 Legyetek én követõim, atyámfiai, és figyeljetek azokra, a kik úgy járnak, a miképen mi néktek példátok vagyunk.

18 Mert sokan járnak [másképen,] kik felõl sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének ellenségei;

19 Kiknek végök veszedelem, kiknek Istenök az õ hasok, és a kiknek dicsõségök az õ gyalázatukban van, kik [mindig] a földiekkel törõdnek.

20 Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk;

21 Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Õ dicsõséges testéhez, amaz Õ hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.