1 Yunus balığın karnından Tanrısı RABbe şöyle dua etti:
2 ‹‹Ya RAB, sıkıntı içinde sana yakardım, 2 Yanıtladın beni. 2 Yardım istedim ölüler diyarının bağrından, 2 Kulak verdin sesime.
3 Beni engine, denizin ta dibine fırlattın. 2 Sular sardı çevremi. 2 Azgın dalgalar geçti üzerimden.
4 ‹Huzurundan kovuldum› dedim, 2 ‹Yine de göreceğim kutsal tapınağını.› kutsal tapınağını nasıl göreceğim?››
5 Sular boğacak kadar kuşattı beni, 2 Çevremi enginler sardı, 2 Yosunlar dolaştı başıma.
6 Dağların köklerine kadar battım, 2 Dünya sonsuza dek sürgülendi arkamdan; 2 Ama, ya RAB, Tanrım, 2 Canımı sen kurtardın çukurdan.
7 Soluğum tükenince seni andım, ya RAB, 2 Duam sana, kutsal tapınağına erişti.
8 Değersiz putlara tapanlar, 2 Vefasızlık etmiş olurlar.
9 Ama şükranla kurban sunacağım sana, 2 Adağımı yerine getireceğim. 2 Kurtuluş senden gelir, ya RAB!››
10 RAB balığa buyruk verdi ve balık Yunus'u karaya kustu.
1 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lõn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
2 És könyörge Jónás az Úrnak, az õ Istenének a halnak gyomrából.
3 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.
4 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha láthatnám még szentséged templomát!
6 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövõdött fejemre.
7 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
8 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
9 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
10 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. [ (Jonah 2:11) És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra. ]