1 Halkın tümü Şeria Irmağını geçtikten sonra RAB Yeşuya şöyle seslendi:2 ‹‹Her oymaktan birer kişi olmak üzere halktan on iki adam seçin.3 Onlara şunu buyurun: ‹Buradan, Şeria Irmağının ortasından, kâhinlerin ayaklarını sağlam biçimde bastıkları yerden birer taş alın. Bu taşları yanınızda götürüp geceyi geçireceğiniz yere koyun.› ››4 Böylece Yeşu İsrailin her oymağından birer kişi olmak üzere seçtiği on iki adamı çağırd��.5 Onlara, ‹‹Irmağın ortasına, Tanrınız RABbin Antlaşma Sandığına kadar gidin›› diye buyurdu, ‹‹İsrail halkının oymak sayısına göre her biriniz omuzuna birer taş alsın.6 Bunlar sizin için bir anı olacak. Çocuklarınız ilerde, ‹Bu taşların sizin için anlamı ne?› diye sorduklarında,7 onlara diyeceksiniz ki, ‹Şeria Irmağının suları RABbin Antlaşma Sandığının önünde kesildi. Antlaşma Sandığı ırmaktan geçerken akan sular durdu. Bu taşlar sonsuza dek İsrail halkı için bu olayın anısı olacak.› ››8 İsrailliler Yeşunun buyruğunu yerine getirdiler. RABbin Yeşuya söylediği gibi, İsrail oymaklarının sayısına göre Şeria Irmağının ortasından aldıkları on iki taşı konaklayacakları yere götürüp bir araya yığdılar.9 Yeşu ayrıca Şeria Irmağının ortasına, Antlaşma Sandığını taşıyan kâhinlerin durduğu yere on iki taş diktirdi. Bu taşlar bugün de oradadır.10 Böylece RABbin Yeşuya, halka iletilmek üzere buyurduğu her şey yerine getirilinceye dek, sandığı taşıyan kâhinler Şeria Irmağının ortasında durdular. Her şey Musanın Yeşuya buyurduğu gibi yapıldı. Halk da çabucak ırmağı geçti.11 Halkın tümü geçtikten sonra kâhinler RABbin Antlaşma Sandığıyla birlikte halkın önüne geçtiler.12 Ruben ve Gad oymaklarıyla Manaşşe oymağının yarısı, Musanın kendilerine buyurduğu gibi, silahlı olarak İsrail halkının önüne geçtiler.13 Böylece kırk bin kadar silahlı adam savaşmak üzere RABbin önünde Eriha ovalarına girdi.14 RAB o gün Yeşuyu bütün İsrail halkının gözünde yüceltti. Musaya yaşamı boyunca nasıl saygı gösterdilerse, Yeşuya da öyle saygı göstermeye başladılar.15 RAB Yeşuya, ‹‹Levha Sandığını taşıyan kâhinlerin Şeria Irmağından çıkmalarını buyur›› dedi.17 Yeşu da kâhinlere, ‹‹Şeria Irmağından çıkın›› diye buyurdu.18 RABbin Antlaşma Sandığını taşıyan kâhinler Şeria Irmağının ortasından ayrılıp karaya ayak basar basmaz ırmağın suları eskisi gibi akmaya ve kıyıları basmaya başladı.19 Halk Şeria Irmağını birinci ayın onuncu günü geçip Gilgalda, Erihanın doğu sınırında konakladı.20 Yeşu ırmaktan alınan on iki taşı Gilgala dikti.21 Sonra İsrail halkına şöyle dedi: ‹‹Çocuklarınız bir gün size, ‹Bu taşların anlamı nedir?› diye soracak olurlarsa,22 onlara, ‹İsrail halkı Şeria Irmağının kurumuş yatağından geçti› diyeceksiniz.23 ‹Tanrınız RAB Kızıldenizi geçişimiz boyunca önümüzde nasıl kuruttuysa, Şeria Irmağını da geçişiniz boyunca önünüzde kuruttu.24 Öyle ki, yeryüzünün bütün halkları RAB'bin ne denli güçlü olduğunu anlasın; siz de Tanrınız RAB'den her zaman korkasınız!› ››

1 Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, szóla az Úr Józsuénak, mondván:2 Vegyetek magatokhoz a népbõl tizenkét férfiút, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségbõl.3 És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepébõl, arról a helyrõl, a hol bátorsággal állanak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, a hol megháltok ez éjszaka.4 Elõhivá azért Józsué a tizenkét férfiút, a kiket az Izráel fiai közül rendelt vala, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségbõl;5 És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája elõtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikõtök egy-egy követ az õ vállára, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint,6 Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek?7 Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája elõtt, mikor általment a Jordánon; ketté vált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetõül lesznek az Izráel fiainak mindörökre.8 És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint megparancsolta vala Józsué, és felvevének a Jordán közepébõl tizenkét követ, a mint megmondotta vala az Úr Józsuénak, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint, és általhozák magokkal az éjjeli szállásra és ott letevék azokat.9 Tizenkét követ állíta fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, a hol állottak vala a frigyládát vivõ papok lábai; ott is vannak mind e mai napig.10 A papok pedig, a ládának hordozói, állanak vala a Jordán közepén, a míg végbe mene mind az a dolog, a mit parancsolt vala az Úr Józsuénak, hogy mondja meg a népnek, egészen úgy, a mint Mózes parancsolta vala Józsuénak. A nép pedig sietett és általméne.11 És a mint véget ére az egész nép általmenetele, általméne az Úr ládája is és a papok is, a nép elõtt.12 Általmentek vala a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé félnemzetsége is felfegyverkezve az Izráel fiai elõtt, a miképen szólt vala nékik Mózes.13 Mintegy negyven ezernyi fegyveres vitéz ment vala át az Úr elõtt a harczra, Jérikhónak sík mezejére.14 Azon a napon felmagasztalá az Úr Józsuét az egész Izráel szemei elõtt, és félék õt, a mint félték vala Mózest, életének minden napjaiban.15 Mert szólt vala az Úr Józsuénak, mondván:16 Parancsold meg a papoknak, a kik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jõjjenek fel a Jordánból.17 És parancsola Józsué a papoknak, mondván: Jõjjetek fel a Jordánból!18 És lõn, hogy a mint a papok, az Úr frigyládájának hordozói, feljöttek vala a Jordán közepébõl, és érintik vala a papok talpai a szárazt: visszatére a Jordán vize az õ helyére, és folyt vala, mint az elõtt, minden partja felett.19 A nép pedig az elsõ hónak tizedik napján jöve fel a Jordánból, és tábort üte Gilgálban, Jérikhónak keleti határán.20 Azt a tizenkét követ is, a melyeket a Jordánból hoztak vala, Gilgálban állatá fel Józsué.21 És szóla Izráel fiainak, mondván: Ha fiaitok kérdezik majd apáiktól, mondván: Mire valók ezek a kövek?22 Tudassátok majd a ti fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izráel ezen a Jordánon.23 Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét ti elõttetek, míg általjövétek rajta, a miképen cselekedett vala az Úr, a ti Istenetek a Veres tengerrel, a melyet megszárított elõttünk; míg általjövénk rajta.24 Hogy megismerje a földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erõs az; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden idõben.