1 İsa başını kaldırdı ve bağış toplanan yerde bağışlarını bırakan zenginleri gördü.2 Yoksul bir dul kadının oraya iki bakır para attığını görünce, ‹‹Size gerçeği söyleyeyim›› dedi, ‹‹Bu yoksul dul kadın herkesten daha çok verdi.4 Çünkü bunların hepsi kutuya, zenginliklerinden artanı attılar. Bu kadın ise yoksulluğuna karşın, geçinmek için elinde ne varsa hepsini verdi.››5 Bazı kişiler tapınağın nasıl güzel taşlar ve adaklarla süslenmiş olduğundan söz edince İsa, ‹‹Burada gördüklerinize gelince, öyle günler gelecek ki, taş üstünde taş kalmayacak, hepsi yıkılacak!›› dedi.7 Onlar da, ‹‹Peki, öğretmenimiz, bu dediklerin ne zaman olacak? Bunların gerçekleşmek üzere olduğunu gösteren belirti ne olacak?›› diye sordular.8 İsa, ‹‹Sakın sizi saptırmasınlar›› dedi. ‹‹Birçokları, ‹Ben Oyum› ve ‹Zaman yaklaştı› diyerek benim adımla gelecekler. Onların ardından gitmeyin.9 Savaş ve isyan haberleri duyunca telaşlanmayın. Önce bunların olması gerek, ama son hemen gelmeyecek.››10 Sonra onlara şöyle dedi: ‹‹Ulus ulusa, devlet devlete savaş açacak.11 Şiddetli depremler, yer yer kıtlıklar ve salgın hastalıklar, korkunç olaylar ve gökte olağanüstü belirtiler olacak.12 ‹‹Ama bütün bu olaylardan önce sizi yakalayıp zulmedecekler. Sizi havralara teslim edecek, zindanlara atacaklar. Benim adımdan ötürü kralların, valilerin önüne çıkarılacaksınız.13 Bu size tanıklık etme fırsatı olacak.14 Buna göre kendinizi nasıl savunacağınızı önceden düşünmemekte kararlı olun.15 Çünkü ben size öyle bir konuşma yeteneği, öyle bir bilgelik vereceğim ki, size karşı çıkanların hiçbiri buna karşı direnemeyecek, bir şey diyemeyecek.16 Anne babanız, kardeşleriniz, akraba ve dostlarınız bile sizi ele verecek ve bazılarınızı öldürtecekler.17 Benim adımdan ötürü herkes sizden nefret edecek.18 Ne var ki, başınızdaki saçlardan bir tel bile yok olmayacaktır.19 Dayanmakla canlarınızı kazanacaksınız.20 ‹‹Yeruşalimin ordular tarafından kuşatıldığını görünce bilin ki, kentin yıkılacağı zaman yaklaşmıştır.21 O zaman Yahudiyede bulunanlar dağlara kaçsın, kentte olanlar dışarı çıksın, kırdakiler kente dönmesin.22 Çünkü o günler, yazılmış olanların tümünün gerçekleşeceği ceza günleridir.23 O günlerde gebe olan, çocuk emziren kadınların vay haline! Çünkü ülke büyük sıkıntıya düşecek ve bu halk gazaba uğrayacaktır.24 Kılıçtan geçirilecek, tutsak olarak bütün uluslar arasına sürülecekler. Yeruşalim, öteki ulusların dönemleri tamamlanıncaya dek onların ayakları altında çiğnenecektir.25 ‹‹Güneşte, ayda ve yıldızlarda belirtiler görülecek. Yeryüzünde uluslar denizin ve dalgaların uğultusundan şaşkına dönecek, dehşete düşecekler.26 Dünyanın üzerine gelecek felaketleri bekleyen insanlar korkudan bayılacak. Çünkü göksel güçler sarsılacak.27 O zaman İnsanoğlunun bulut içinde büyük güç ve görkemle geldiğini görecekler.28 Bu olaylar gerçekleşmeye başlayınca doğrulun ve başlarınızı kaldırın. Çünkü kurtuluşunuz yakın demektir.››29 İsa onlara şu benzetmeyi anlattı: ‹‹İncir ağacına ya da herhangi bir ağaca bakın.30 Bunların yapraklandığını gördüğünüz zaman yaz mevsiminin yakın olduğunu kendiliğinizden anlarsınız.31 Aynı şekilde, bu olayların gerçekleştiğini gördüğünüzde bilin ki, Tanrının Egemenliği yakındır.32 Size doğrusunu söyleyeyim, bütün bunlar olmadan, bu kuşak ortadan kalkmayacak.33 Yer ve gök ortadan kalkacak, ama benim sözlerim asla ortadan kalkmayacaktır.34 ‹‹Kendinize dikkat edin! Yürekleriniz sefahat, sarhoşluk ve bu yaşamın kaygılarıyla ağırlaşmasın. O gün, üzerinize bir tuzak gibi aniden inmesin. Çünkü o gün bütün yeryüzünde yaşayan herkesin üzerine gelecektir.36 Her an uyanık kalın, gerçekleşmek üzere olan bütün bu olaylardan kurtulabilmek ve İnsanoğlunun önünde durabilmek için dua edin.››37 İsa gündüz tapınakta öğretiyor, geceleri ise kentten dışarı çıkıp Zeytin Dağında sabahlıyordu.38 Sabah erkenden bütün halk O'nu tapınakta dinlemek için O'na akın ediyordu.

1 És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az õ ajándékaikat a perselybe.2 Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete.3 És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete:4 Mert mind ezek az õ fölöslegükbõl vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az õ szegénységébõl minden vagyonát, a mije volt, oda veté.5 És mikor némelyek mondának a templom felõl, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda:6 Ezekbõl, a miket láttok, jõnek napok, melyekben kõ kövön nem marad, mely le nem romboltatnék.7 Megkérdék pedig õt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek?8 Õ pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jõnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idõ elközelgett; ne menjetek azért utánok.9 És mikor hallotok háborúkról és zendülésekrõl, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni elõbb, de nem [jõ] mindjárt a vég.10 Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen;11 És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égbõl.12 De mind ezeknek elõtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek [titeket,] adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.13 De ebbõl néktek lesz tanúbizonyságotok.14 Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok elõre, hogy mit feleljetek védelmetekre:15 Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik.16 Elárulnak pedig titeket szülõk és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek [némelyeket] ti közületek.17 És gyûlöletesek lesztek mindenki elõtt az én nevemért.18 De fejeteknek egy hajszála sem vész el.19 A ti béketûréstek által nyeritek meg lelketeket.20 Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektõl körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az õ elpusztulása.21 Akkor a kik Júdeában [lesznek,] fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezõben, ne menjenek be abba.22 Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak.23 Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen.24 És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.25 És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,26 Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erõsségei megrendülnek.27 És akkor meglátják az embernek Fiát eljõni a felhõben, hatalommal és nagy dicsõséggel.28 Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.29 Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat:30 Mikor immár hajtanak, és [ezt] látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.31 Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.32 Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.33 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.34 De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jõjjön az a nap:35 Mert mintegy tõr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.36 Vigyázzatok azért minden idõben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia elõtt!37 Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák [hegyének] neveztetik.38 És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy õt hallgassa a templomban.